Köténycsere


 

        Azzal kezdem jó ideje az írást, hogy megnézem, használta-e már előttem valaki például ezt a szóösszetételt: köténycsere. A google nem dobott ki semmi olyat, ami eltéríthetne a fentebb olvasható címtől.

        A lusták sportja. Ezt mondta a Tormicsek. (Zavaromban becézem, mert Tamásnak, Tominak pláne nem hívom soha, a Torma meg mégiscsak olyan idegen, holott a legjobb barátomról van szó. A többi legjobb barátomnál majd kimagyarázkodom, ne érezzék lefokozottnak magukat.) Szóval ő hozta a balneológiai verdiktet. (A balneológia a hangzásától eltérően nem a bálnákkal foglalkozik, hanem a gyógyvizekkel.) Tehát nincs úszás, csak a különböző hőmérsékletű medencékben tartózkodást váltogatjuk. És ez értorna!

       Ezzel be is fejezem ezt az írást, viszontlátásra legközelebb!

       Na, jó. Csak a zárójeles mondatokat hagyom szabadon előgyelegni innen. Itt vagyok már a Rudas fürdő bejáratánál. Nyugdíjas jeggyel csak fél 9-től engednek be, nem háborgok ezen. Attól már egy kicsit elsötétül az indulat bennem, hogy a mosolytalan pénztárosnő azt mondja, csak 9-től mehetek be. Szabálykövetőként már le is ülök, előveszem hordozható irodámból, a hátizsákból a naplómat és elkezdek írni és rajzolni bele. De tíz perc sem telik bele, látom, hogy megy be nyugdíjas jeggyel ember. Nocsak. Erre felpattanok és én is bemegyek. A proxy óra, ami a bejutáshoz kell, beenged. Ejnye, no, kisasszony, morranok, de csak magamban, miért tetszett volna engem rossz információval, hiábavalóan kinn tartani? Piszlicsáré ügy, de mégis bosszant.

     De már a kis kabinban hagyom a csudába. Mosolytalan volt, oké. Nyilván nincs egy ilyen elbűvölő, szeretetreméltó kedves párja, mint amilyen én vagyok. Ezért aztán a rendelkezésére álló szegényes eszközeiből ennyire telt. Nyilván látszik rajtam, hogy mennyire vágytam már a felséges budapesti thermál vízre. (Még egy extra zárójeles obiter dicta: a thermált én th-val írom, nem veszem figyelembe a google helyesírási intelmét a piros hullámos aláhúzással.)

      Kötény van, mert a Rudas – a keddi női napot és a hétvégi fürdőruhás koedukációt kivéve – férfifürdő. A kötény egy fehér vászondarab, két kötöző csíkkal. Lehet persze fürdőnadrágot is húzni, de ismerjük a mondást: „olyan szomorú a férfiláb, egésznap abban a sötét nadrágban kell lenni!”

      Vannak, akik élnek a gyanúperrel, hogy ez a fürdő „olyan találkahely az azonos nemhez vonzódóknak”, de ez tévedés. Az egy másik patinás budai törökfürdő. A törzsvendégek között viszont magasan reprezentáltak a hírességek, színészek, rendezők, írók, képzőművészek. Talán még muzsikusok is, de őket kevésbé ismerem fel a párában, gőzben.

     Vannak, akik tervszerűen váltogatják a különböző hőmérsékletű vizeket. Én az improvizatív típus vagyok. Bemegyek a nedves gőzbe és próbálok a tűréshatárig szenvedni. Jó érzés, ha valaki később jön, mint én és hamarabb távozik. Itt nincs óra, csak sejtem, hogy esetleg már húsz percet kibírtam. Aztán kifelé menet van egy zuhany, illetve mellette, fölötte egy hideg vizes dézsa. Mindig ezt választom. Két kézzel megfogom a kötelet és magamra zúdítom a hideg vizet. Olykor turisták bámulnak, micsoda hős. Egy szakállas, keleti dzsinn-szerű figurát biztattam: „try it! This would be good for your health!” Szabadkozva rázta a fejét: „I could be die, my heart is weak!”

    Megyek tovább. a 33 fokos, a 28-as, a 30-as. És persze a durván meleg 42 fokos. Mit is mondott az urológus doktor? A túl forró és a túl hideg méreg a prosztatának. De hát harcban állok. Küzdelem a koleszterin, az érelmeszesedés ellen. Még vannak bőven feladataim, kondicionálnom kell magam.

   Ha a lábbal hajtós, tehát nem elektromos rollerrel kihagyok egy-két napot, már bűntudatom van. Legalább egy órát menni. Lehetőleg kijutni a Margitszigetre. A hídon, a felfelé ívelő szakaszon nem lassítani. Zörög, de nem érdekel. Legalább hallják a gyalogosok, ha jövök mögöttük.  Van csengőm is, de nem használom. Inkább lelassulok. De persze jobb, ha téphetek erőből.

   A 42 fokosból átlépdelek a 12 fokos hideg megülő medencébe. Na, azért ez meghápogtat. De rendesen alábukok, fejet a hidegvízbe rendesen! Kettő, három merülés, aztán vissza a nedves gőzbe. Vagy a száraz hőlégkamrába. Megy a vita róla, hogy ez most szauna, vagy nem, de nem érdekel. 75 fok van a legbelső térben. És homokórák, itt tehát lehet mérni, hogy „atyaúristen, nem bírok ki félórát, mert megpusztulok!” Ja, hogy ez csak 15 perces óra? Mindegy, irány a hidegvizes dézsa, adjunk a fejemnek rendesen!

   Aztán persze nem vagyok annyira szigorú magamhoz, hagyom, hogy a nyolc oszlopos belső medencében csak úgy hasson a jó kis thermál víz, most nem sorolom, mi minden jó anyag van benne. Tormicsek szerint – aki most nem jött el – a véredények faláról pattogzanak le a mészlemezkék.

   Nem kérek cáfolatot.

   Azért ez a törökfürdőzés – skandináv akcentussal – jobb, ha van egy haver, akivel lehet dumálni. Jó, akad olykor ismerős, a múltkor például a Safi, aki mondta, hogy hozzák a Banksy graffiti munkáit kiállítani Pestre. De beszéltem a Thuróczy Szabolccsal is – aki mostanában a Cseh Tamás emlékesten is fellép -, hogy eljön a rádióműsoromba, csak egyeztessünk előtte telefonon. És még a mobilszámát is megadta.   

   Fél egy és háromnegyed egy között körbejárnak a fürdőmesterek. „Köténycsere!” Ezt mondják, mintegy sugallva, hogy ez legyen ennek a kis tudósításomnak a címe. Első pillanatban azt gondoltam, hogy a kötényt egy másik darabra kell cserélni, valami higiéniai szempontból. Ez mondjuk alapból egy marhaság. A megfejtés persze egyszerű lett: egy órától koedukálttá válik a Rudas fürdő pénteken. Sőt, aztán a hétvégén is, egészen a vasárnap esti zárásig.

   Mennyi eszem van, az kiderült, mert hoztam magammal úszógatyát. Átöltözés. Sitty és sutty. Ahogy mondani szoktam, én még voltam katona, meg kollégista is, elég jó vagyok gyors „szerelvény-igazításban.”  

    Egy órakor az öreg és fiatalabb fiúk rendes úszófelszerelésben. És jönnek a nők. Én meg még néhány hideg-meleg merülést végzek, majd – megállapítva, hogy erre egyszerűen rendszeresen kell időt találni – már indulok is a hídon át vissza Pestre. Aludni lenne még jó délután kicsit, de ennyi luxust már nem tudok kiügyeskedni az élettől. Nem baj, este viszont könnyedén hanyatlok bio-kölesmaggal töltött vánkosomra.   

https://kutyanyelv.blogstar.hu/./pages/kutyanyelv/contents/blog/89854/pics/lead_800x600.jpg
 

Csiszár Jenő2017.02.05. 21:10

Egy ládikás élet emléke2016.02.21. 21:05

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?