Happening, Pesten, régen

  1. március 3. péntek.

        Tegnap átjött Erdély Gyuri. Kabát nélkül rohant el otthonról, a kávéspoharát dühében feldobta a házuk tetőjére. (Nem tört össze, azt mondta.) Levelet írt apjának („Papacs!”), hogy a „Fafej” agymosás, Miklós kitiltotta a szakkörről. Hogy így nem lehet viselkedni. Ez „már nem kreativitás, ez destrukció. Hagyjál, Gyuri egy kis esélyt, hogy megcsináljuk a hülyeségeinket.” Ámulok. El nem tudtam volna képzelni, hogy a Miklós bárkit kitilt. Mondjuk a Gyuri a fia, és olykor tényleg ijesztően indulatos. (Megfigyeltem, hogy amikor nagyon vadul – például hozzávágta az 5-ös buszhoz a drága fényképezőgépét, mert becsukta az orra előtt az ajtót a vezető – akkor sem használ sohasem trágár kifejezéseket. Dobálni viszont gyakran szokott, az aktatáskáját képes áthajítani az utca túloldalára. Súlylökő sportolóként éremesélyes lenne.

        Az egyik foglalkozáson, amikor az volt, hogy minden rajzoló kéz hozzá volt kötve a mellette ülő rajzoló kezéhez, valaki megkérdezte, hogy „szabad-e lázadni?” Miklós ünnepelte ezt a hozzászólást. A gyakorlat tanulságos volt. Akadt, aki erővel rángatta a hozzákötözöttet, voltak, akik megbeszélték, hogy egy ütemre, egy irányba összehangolják a szándékozott vonalhúzásokat.Olyan is volt, aki suttyomban leoldotta a kötést a csuklójáról. Lényegében minden megoldási kísérlet stimmelt. Így megy ez az egész életben, karakterektől függően. Erőszakoskodás, nyuszizás, sunnyogás.

       Elmentem a happeningre. Semmit nem tudtam előzetesen. Egy nagy, fekete térelválasztó függöny mögött, háttal állva Halász (azt hiszem András) olvasott fel egy könyvből, nagyon halkan. Nagy a tömeg, csak apró zajok vannak, beszédfoszlányok, de a nagy teremben szinte semmit nem érteni belőle.

       Párbeszéd valami szellemmel. Oda-vissza járkál. (Ja, még a legelején egy üstdob tetejére a Miklós egy zacskó lisztet szórt.) Amikor a függöny előtt van (és olvas folyamatosan), akkor egyenletesen üti valaki a dobot. Minden dobütés után valaki húz egy vonalat krétával egy táblára, vonalzó mellett. Amikor egyszercsak vége van, Halász a függöny mögé indul, és akkor Bódy Gábor, aki addig zseblámpával világítja a vonalzót (a vonal húzását), most keresztben áthúzogatja – kettesével, hármasával, talán nyolcasával is - az eddigi álló vonalakat.

      A teremben egyébként világos van. Nem nagyon, de érezhető a közönség türelmetlensége. Egyszercsak betelik a vonalkázott tábla és váratlanul teljesen sötét lesz. A dobot folyamatosan ütik. (Ostinato, makacs, monoton ritmus.)

     Közben zseblámpás alakok elkezdenek embereket kiemelni a sötét tömegből. (Az egyik a Méhes Zuzu, a másik mintha az Ascher lenne.)   A paraván mögé visznek mindenkit. Én is sorra kerülök. Két oldalról fogva visznek szelíden, de ellentmondást nem tűrően. Egy lány az üstdobra szórt lisztbe nyúl és a homlokomat érinti. Ahogy a többieknek, nekem is megsúgják, hogy abban a pillanatban a legfontosabb szót mondjam („mondd a legfontosabb szót!”) a  mikrofonba, és abban a pillanatban vaku élességű fény villan.

      Többnyire kiáltanak egyet. Ezután takarót terítenek rá, akivel így végeztek, és kiviszik egy kinti világos helyiségbe. Ott alga-ostyát és egy kiskanál folyadékot (vizet?) adnak.

      „Aki itt benn van, az mind megette” – biztatják a gyanakvókat.

  Ez addig ismétlődik, amíg teljesen kiürül a terem. (Vannak ellenkezők, akik próbálják kirángatni magukat az „eljárásból”, sőt  volt, aki a lisztet is le akarta borítani az üstdobról. De végül mindenkinek ugyanaz lett a sorsa.

   Utána kicsit zavarodottan tébláboltunk még a Belvárosban, Lábas Zoli sokatmondóan hallgat, E. megsértődik megint rám, Ascher és Bartholy Eszter mennek a túloldalon.

   Miklós idézi a Bibliát később: „Aki mindvégig megáll, az megtartatik.”

                                                                        +

 

    (Utólagos megjegyzés 2019. szeptember 1-én. Bár dolgok elvesztésében vagyok nagymenő, ezúttal nemcsak ezt az Erdély Gyuri fotózta képet találtam meg otthoni „guberátorként”, de a hozzávaló határidőnaplót is. Keresgéltem a neten, de nem találtam mástól adatot erről az eseményről.)  

 

     

    

    

https://kutyanyelv.blogstar.hu/./pages/kutyanyelv/contents/blog/83111/pics/lead_800x600.jpg
 

Csiszár Jenő2017.02.05. 21:10

Egy ládikás élet emléke2016.02.21. 21:05

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?