Kotyolás és kuttyogatás

   Arra ébredek, hogy kotyolnak. Elmúlt Luca nap, de még érvényes ez a téli sötétben az ünnepek előtt. (A néphit szerint mikor közelg a szent időszak, a démonok is aktivizálódnak.) Szerencsekívánó, termés varázsoló ének – ez a kotyolás -  szól, adjunk a gyerekeknek almát, diót, kalácsot. (Mert ha nem, megátkoznak: „egy csibéjük legyen, az is vak legyen!” ) Na, én nem kockáztatnék. (Noha a pesti belvárosban mérsékeltek az efféle esélyeim mind átokra, mind áldásra.)

  Olvasom, hogy Luca napján egy asszony kenyeret sütött, gyermeke bölcsőben feküdt. Luca beszólt az ablakon: „Mit csinálsz, asszony?” „Sütök.” „no, csak süssé!” És felkapta a gyereket, hogy bevesse a kemencébe. De az asszony rákiáltott: „Gyere ki Luca pucca, ég Szodoma és Gomora!” Erre az megfutamodott.

   Na, a borsodi intelem szerint ezért nem szabad sütni Luca napján. (Meg mosni sem: „Ó, mire Luca-puca eljön, addig haccó kimosok!”)

   Mire a végére értek az éneknek – „Acélt hoztam kenteknek, cin legyen táljuk, vas legyen fazekjuk, ólom legyen kanaljuk!” - ,a kutyolók  leheveredtek a földre: „Így heverjenek a tyúkok!”

    Hát én a heverés eszméjével sosem szerettem vitába szállni. De nem hagyott nyugodtan az emlék, hogy ezt a kutyolást én már a vízen hallottam,  vagy hol. Mint az admiralitás flottájának nyugalmazott kapitánya, utánanéztem a dolognak. (Idea szintjén nagyon sokféle foglalkozást űztem.)

    A megfejtés: összekevertem a kuttyogatóval. Az biza egy halászati eszköz. Mégpedig csak és kizárólag harcsa becserkészéséhez. A leleményes eszköz évezredes múltú, kelet-európai hangkeltő, amit ökörszarvból, fából, de még bádog bögréből is készítettek.

    A horgász egyik kezében a lótetűvel csalizott horgot lógatja a vízbe, csónakból, a másik kezével pedig ezt a kuttyogatót működteti. Megfelelő mozgatással messzire terjedő hangot kelt a vízen. Ez a hang pedig különös módon a harcsák zajos zabálásának hangjaira emlékeztet. Ezt meghallják a kushadó, amúgy falánk ragadozók és nem bírják ki, hogy oda ne menjenek a hang irányába, reménykedve a zsákmányból való részesedésben. Az egy méternél is hosszabb harcsa kifogása onnantól már a cselnél erősebb eszközöket kíván. (Az eddigi ismert rekord: az itáliai Pó folyóból egy 2 méter 78 centis, 144 kilós harcsa.) 

    Én nem horgászom, csak vásárolom a mások által kifogott halat (az olajos halkonzervtől a jóféle lazacig), úgyhogy nem is éreztem szükségességét, hogy többet tanuljak erről. De a mai tanulásom, hogy nem keverem többet a kotyolást és kuttyogatást.

     

 

 

https://kutyanyelv.blogstar.hu/./pages/kutyanyelv/contents/blog/66339/pics/lead_800x600.jpg
 

Csiszár Jenő2017.02.05. 21:10

Egy ládikás élet emléke2016.02.21. 21:05

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?