Meleg leves

  Volt meghívóm az operabálba.

              A Roland fiam barátnője. A Zsani. Ő lophatta el.

              Angyalom, vannak még kedves emberek! Mindennel el tudok számolni. A férfiakkal is.

             Úrinő voltam, a főorvos úr kezet csókolt nekem, és megkérdezte miben segíthetne. Ezüsthajú, jószagú. Professzor a kettes neurológián!

             Tipp-topp kitakarítottam az egész kócerájt. Nem esett le a karikagyűrű az ujjamról. Még mit nem!

            A Guszti az uram, nem segített semmiben. Pénteken reggel vittem be a kórházba. Ott halt meg az édesanyám.

          Szárazbabot, kolbászt, csalamádét, ha kellett a száraz kenyeret is kilószám! Mit számított már akkor? Odaadtam volna a bundámat is. Kikaparnám a két kezemmel a sírból, csak élne még!

           Ez a kedvenc karkötőm. Illik a színe a szememhez. Szeretem a szépet. Ebben temessetek el, hagy aludjak anyukával.

           Az uram elitta a szentimrei lakásunk.  Meg is vert sokat. De a Guszti már nem fáj.

           Csak Roland. A fiam. Aki őt bántja, azt verje meg az isten!

           Nem érdekel engem a Zsani. Elvitte a fiamat! Meg a megtakarított pénzemet.

           Ennyim maradt, ami rajtam van.

           Nincs az az isten, hogy én itt levegyem a kabátom. Olyan büdös férfiszag van itt, hogy elhányom magam. De most, angyalom, hova mehetnék?

           Ennék valami kis meleg levest.

 

https://kutyanyelv.blogstar.hu/./pages/kutyanyelv/contents/blog/50876/pics/lead_800x600.jpg
 

Csiszár Jenő2017.02.05. 21:10

Egy ládikás élet emléke2016.02.21. 21:05

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?