Keserű zselé

     Keszthelyi tanár úr lement az alagsori vasszekrényekhez. Ha szimata nem csal, csak rajtaüt valami rendbontáson. Megállt a lépcsőfordulóban.

     Füle kissé kihegyesedett. Összébb szorította amúgyis penge vékony száját. Ádámcsutkája box állásba merevedett. Tükörsimára borotvált állán tompa fehérséggel csillant a leszüremkedő sápadt délutáni napfény mostoha unokaöccse: az alagsori homály.

      Hangtalanul állt, mint egy hatalmas vékony állat. Akkora csend volt, hogy hallotta karórája (Poljut) ketyegését.

      Én a vasszekrényemnél álldogáltam moccanatlan. Újraolvastam a leveleimet. „Kedves fiacskám! Remélem, hogy a nagyobb fiúk nem bosszantják az elsősöket – de ha ilyen panaszod lenne – ilyenekről értesítést kérek sürgősen. Mindenképpen megteremtem részedre a nyugodt légkört – vagy ott, vagy bárhol – de igyekezz áthidalni a kezdés nehézségeit.”

      Keszthelyi még orrát előremeresztve szimatolt a néma félhomályba, aztán elunta a lesben várakozást. Nincs itt senki, gondolta csalódottan. Hangtalanul megfordult, helyből rugaszkodva hatalmas szökelléssel az alagsori lépcső vaskorlátjára ugrott és gumitalpú cipője spiccén elképesztő biztonsággal villámgyorsan felszaladt. Fent a fordulóban egy pillanatra kimerevedett, nyelve, mint egy rúgós bicska kilövellt szájából és röptében bekapott egy legyet, majd zsákmányát kettéharapva a tanulószoba felé távozott.

     Ebből semmit nem vettem észre, mert gondterhelten bámultam Lenner kollégiumi igazgató úr levelét, amit az apukám másolatban visszaküldött nekem. „Kedves Szülő! Sajnálattal közlöm, hogy fia magatartása és tanulmányi munkája nem megnyugtató, további középiskolai tanulmánya komoly veszélyben van. Szükségesnek tartom, hogy a felmerült kifogásokról személyesen tájékoztassam, ezért kérem, szíveskedjék mielőbb felkeresni.”

     Úgy éreztem elhagy minden erőm. Szenvedek a kollégiumban, fáj az idegenség az iskolában, tényleg botrányosan rosszul teljesítek. De a szégyentől, hogy bukottan takarodjak el innen, még inkább iszonyodtam.

     Sokallottam a magamon érzett terheket. Korábban egyre csak azt hallottam, hogy tehetséges vagyok, csak kicsit kell összekapni magam és sikeres leszek az életben. Figyeljek, tanuljak. Nem akkora kunszt ez.

     Lejjebb mentem az alagsorban. Jól emlékeztem. A használaton kívüli konyhai eszközök – feketéllő üstök, rozsdás sütőlapok, törött merőkanalak – raktára mellett a letapétázott fal kissé megpenészedve megrepedt. A Keresztes mondta korábban, hogy itt van egy lezárt alagút, amin régebben át-átszöktek a lánykollégiumba. („A tanárok. Meg felsősök is.”) És elmondta, hogy „olyan” nyögéseket, sikolyokat lehetett lentről hallani, az egész fiúkollégium képtelen volt visszaaludni a fantáziaképek izgalmától.

    Belestem. Doh és hideg zsírszag keveredett. A leláncolt vasajtót öklömnyi vaslakattal zárták le, olyan poros volt, hogy azt jó régen nyithatták ki utoljára. Meresztettem a szemem a sötétbe.

    Egy pillanatra azt hittem szörnyethalok. Egy kiselejtezett, hatalmas asztal mögött, a szétcsúszott lábas halmok mellett mintha egy férfi ült volna mozdulatlan, mint egy halott.

    Most kapóra jött, hogy olyan rossz evő, sovány vagyok. Befeszítettem magam a lelakatolt lánc és az ajtófélfa közé. Egyszerre kapott el a mohó kíváncsiság és a rémület, hogy jó, jó befurakszom nagy nehezen, de mi lesz, ha ki meg nem tudok majd jönni.

    Lihegve, kicsit nyögve egyszercsak benn voltam, s nyomban levertem egy üstöt, ami éktelen csörömpöléssel még egy rakat felpolcolt fémedényt felborított. (Ezt néztem mumifikálódott üldögélőnek egy perccel korábban.)

    Még gyakorlatilag semmihez nem nyúltam, de már poros pókhálók tapadtak rám, számban avas ízt éreztem. Köpni akartam, de a nyálam sűrű és nehéz volt, csak rátapadt ráérősen az államra, mint valami keserű zselé.

    Háromnegyed négy múlt egy perccel. A stúdium kezdetéig még volt időm. Hogy szokja a szemem a sötétet, leültem a képzelt múmia helyére, s magam elé néztem.

   A sötét, korhadt, de tekintélyesen nagy faasztal lapján iszonyodva vettem észre, hogy kettéharapott legyek kis tetem darabjai sorakoznak, láthatóan katonás rendbe rakva. Frissnek tűntek, baljóslatúan frissnek.

   Keszthelyi tanár úr e közben visszatért a nevelők pihenő szobájába. Balkezének kisujja körmével a két fölső metszőfoga közül kipiszkált valami zöldesen csillanó maradványt. Az orrába mehetett valami por, mert háromszor egymásután hatalmasat tüsszentett. „A szentségit neki!” Egyedül volt, fiókjából kihúzott egy kis laposüveget, s meghúzta. Jóféle szilvapálinka volt.

   Megnézte az óráját: háromnegyed négy múlt egy perccel. Meglepődött. Csak ennyi lenne az idő? Vagy megállt az amúgy nagyszerűen működő, pontos Poljot De Luxe automata karórája? Füléhez emelte, de megnyugtató, egyenletes ketyegést hallott.

    Felkelt a székből, leemelte A műveltség könyvtára sorozatból a Föld kötetet. Találomra belelapozott.  „Livingstone és Stanley találkozása Udsidisben, 1871. október 18-án.” Fejfedőjüket emelve köszöntik egymást, köröttük bennszülöttek, színpadias beállításban. Egy másik ábrán az Archaeopterix nevű ősmadár csontváza, a mellette lévő lapon a Stegosaurus rostratus csontváza, hatvanszorosan kisebbítve.

   Rózsa Piroska jutott eszébe. Nyugtalanítóan szép. De nem. Nem kockáztathat. Tervei vannak. Ő itt igazgató lesz. Várni kell.

  A hétvégén kimegy a Schmidt tanyára. Fiatal tanárok, tanárnők szüreti mulatsága. Igen, ott lesz Réz Aranka is. Aki – ezt mindenki tudja – meg van gebedve érte. Neki ugyan nem az esete.

  De. Átmenetileg könnyít helyzetén. Aztán majd meglátjuk.

  Engedélyezett magának még egy slukkot. Felállt, megnézte magát a tükörben. Sovány arc, rövid fekete haj, hátrafésülve, komoly tekintet. Kicsit összehúzta a szemét és feljebb szegte állát. „Szervusz, igazgató úr!” Köszöntötte tükörképét.

  Egy pillanatig így maradt. Előleg a jövőből. Majd emlékezni fog. Hogy minden a tervei szerint alakult.

   

         

 

https://kutyanyelv.blogstar.hu/./pages/kutyanyelv/contents/blog/50403/pics/lead_800x600.jpg
 

Csiszár Jenő2017.02.05. 21:10

Egy ládikás élet emléke2016.02.21. 21:05

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?