Beavató buli

    A várhegyi út fordulójában már letakarták a földön fekvőt.

    Motorja mellette, cipős lábfejei kilógtak a ráterített fekete nejlon alól.

    Piros zoknija volt.

    Szikrázó napsütés, hangsúlyos csönd terpeszkedett a néhány perccel korábbi nem túl hangos csattanás után.

    Sárika nénihez indultam, szombat délutáni teázásra. Egy Budáról visszakerülő, idevalósi, kisnemesi családból való kollégiumi társam nagynénje volt. Bár faintarziás ajtajú, eredetileg pazar pompájú, freskókkal díszített püspöki palotában laktam, a hely szelleme rideg kamasz akollá tette az egyházi lelkülettől messzire sodródott épületet. Így Sárika néni rezidenciáján megjelenni valóságos időutazás volt. Csipkés damaszt abrosszal letakart ovális asztalhoz ülhettünk, meisseni porcelán csészékbe töltötte az angol teát, s ezüst kiskanállal kavargattuk a kockacukrot (csészénként ötöt), s az ihatatlanul forró ital párája fölött nézegettem a falakon lógó metszeteket, festményeket, régi fotókat.

    „Úgy nézel ki, mint Lord Byron” – csacsogott az idős hölgy kedvesen rám mosolyogva vastag szemüvege mögül. „Olyan vagy, mint a szép emlékezés”, folytatta, láthatóan nem is feltételezve, hogy esetleg nem ismerem a romantikus angol poéta versét. („Az éjt csak néző, s oszlatni kevés”…)

    Zavartan hallgattam, s csak bámultam egy kopott, vékony aranyozott keretben függő metszetet, amelyen egy sötét tengeri viharban hánykolódó háromárbocos fregatt készült hullámsírjába.

    A naplómba feljegyeztem, hogy semmiképpen nem akarok tanár lenni. „Arra tanuljak, készüljek, hogy majd az utánam jövő nemzedék tagjait arra tanítsam, hogy készüljenek fel az életre? És egyáltalán. Mire való ez az egész? Megszületik az ember, növekszik, fejlődik, s arról szól a léte, hogy önmagát fenntartsa, illetve új életeket segítsen világra jönni? És a puszta létezésnek ennyi a célja?”

    Tizenöt évesen marcangoltam magam. „Mintha egy színház története arról szólna, hogy fel kell építeni a házat, ahol az előadások lesznek, elő kell teremteni a díszleteket, jelmezeket, etetni, itatni kell a szereplőket, a színházi dolgozókat, de ebben a készülődésben telik el az élethez kapott idő, s mire a tényleges előadás elkezdődne, már le is húzzák a függönyt. Akkor meg minek ez az egész herce-hurca, kínlódás, erőlködés?”

   Matekból már két kettesem volt. Fizika: dráma. Biosz: horror. Kémia: irgalom! Ha más nem, a tudatalattim erősen dolgozott, hogy egy későbbi tanári pálya szóba se kerülhessen.

   „Vegyél még meggyes pitét!” – mondta Sárika néni, aki kicserélte a szódavizes üveget, mert persze a málnaszörp nagyon fogyott. Az unokaöccse, Laci a hatalmas sötétbarna ebédlőszekrényre halmozott ódon könyvek között lapozgatott. Első világháborús hadművészeti tanulmányok. Közöttük Pachner Guido, Pachner Lothár, Pachner Márió stratégiai elemzései. Egy poros bronz gyertyatartó mögött feszület és egy kicsi, bekeretezett újságkivágás, ami egy katonai hőstettről számolt be, néven nevezve Sárika néni hajdani szerelmét.

     Aki persze már régen meghalt.

     De az emlékei élőbbnek hatottak itt, mint a megélt valóság.

     Belekortyoltam az angol teába. Mintha száz év távolába inhaláltam volna magamat. Mintha egy valahai csókot folytattam volna a szellemvilággal. Mintha mesterséges légzést adtam volna a semminek.

     Menni kell.

     Szombat van, de tanulni muszáj. És válaszlevelet írni Dittének. És haza, Pestre is, a szüleimnek.

     Az életem fontosabb része levelező tagozaton zajlott.

     Besötétedett. Ott az utca fordulójánál azt a halott motorost már elvihették.

     Indulni kellett vissza a kollégiumba

     Kimentem még a fürdőszobába. A kamra és a konyha közötti falon díszes oklevél hirdette, hogy I. Ferenc József Isten kegyelméből Ausztria császára és Magyarország apostoli királya egyebek mellett Toszkána és Krakkó nagyhercege, Lotaringia, Salzburg, Steyer, Krajna és Bukovina hercege, Erdély nagyfejedelme, Moravia őrgrófja, Alsó- és Felső-Szilézia, Modena, Parma, Auschwitz, Zator, Teschen, Friauli, Raguzza és Zára hercege…

     Elvesztem az őrgrófságok tengerében.

     Benyitottam egy kis faajtón. Meghökkenve láttam, hogy Pachner Guido és Lothár, a hadművészet mesterei már visszatértek. Csukaszürke zubbonyukból áradt az állott szivarfüstszag. Többnapos borostás arcuk fáradtnak látszott, kardjuk lecsatolva a tábori kisszékhez támasztva, előttük egy kiterített, szakadozott térkép, rajta léptékmérő fémkörző, egy számoló blokkfüzet, piros-fehér-zöld végű Schuler ceruza, bádogkulacs, két üvegpohár. A sarokban egy Steyr-Puch motorkerékpár állt a falnál, horpadt vázzal, alatta olajtócsa. A visszapillantó tükre törötten hevert kicsit odébb.

     Erre nem számítottam.

     Már az meglepett, hogy Őfelsége, számtalan címei, birtokai között Auschwitznak is hercege. Baljóslatú név.

     A két tiszt kérdőn nézett felém.

     Bevillant, hogy apám megtanította, hogyan kell karddal tisztelegni.

(Kihúzni a hüvelyéből, jobbra, balra mellkas mellé tartani egyenesen felfelé, markolat a derékszíj magasságában, utána átlósan magam előtt suhintani. Apám ezt a tisztelgést Horthy Miklós kormányzó előtt is megmutatta.)

     De a kardom kétszáz kilométerre, Pesten hevert elrejtve az ágyneműtartóban.

     Mindenesetre biccentettem, lecsatoltam lovassági köpenyem, miáltal rögtön látszódott, hogy K. und K. karpaszományos kadét vagyok.

     Egyikük, talán Lothár végignézett rajtam.

     A lábszárvédőmön meghökkent.

     Lenéztem oda én is.

     Nem emlékeztem, hogy piros zoknit húztam volna.

     „Ébredjetek elsősök!” Mintha víz alól jött volna a hang, de élesen. A vaságyakon általános volt a mozgolódás. Láttam a szomszéd emeletes ágyon Branczik Laci halálsápadtan néz.

     Szóval akkor kezdődik.

     A fiúkollégiumon végighullámzott valami delejes izgalom.

     A beavató buli jön.

    „Nem nagy ügy” – vetettem oda foghegyről Lacinak.

    Magam is meglepődtem mekkora nyugalom lett úrrá rajtam.

     

 

   

    

https://kutyanyelv.blogstar.hu/./pages/kutyanyelv/contents/blog/40557/pics/lead_800x600.jpg
 

Csiszár Jenő2017.02.05. 21:10

Egy ládikás élet emléke2016.02.21. 21:05

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?