Bonaparte iskolaköpenyben

         Felállt Krassovits Ági.

         És felolvasta írását.

         „Nem magasabb és nem is alacsonyabb a korabelieknél. Nem kövér és nem is sovány, de nem is nagyon izmos, egyszóval: termete arányos. Keze nem hasonlít osztálytársaiéhoz, látszik, hogy egész életében nem sok fizikai munkát végzett.

        Haja sötétbarna, kicsit göndör és hosszúsága nem megütköző: a mai fiúkéhoz hasonlít, de tiszta ápolt. Hosszú ujjain a köröm már kisebb, mint amikor megismertem, s gondosan van manikűrözve. Szeme színére nem nagyon emlékszem, de elrévedező és okos, néha pajkos, mely hosszú, a fiúknál szokatlanul sűrű szempillákkal társul.

        Szemöldöke vastag ívben fut, bozontos és összenőtt. Orra nemes ívű, arca kicsit szeplős.

        Ruházata kordbársonyból áll rendszerint, néha iskolaköpenyt is hord, és elég változatosan öltözködik. Ennyit külsejéről, de ő maga, a természete a furcsa.

        Senkinek nem akar rosszat, csak fesztelen őszinteségéből ered mindig a baj. Belül nagyon rendes, s főleg olyanhoz, aki őhozzá is kedves és megértő. Nem barátkozik mindenkivel, de ez nem lenézésre utal. Korabeli fiúk között nincs is barátja, tudja, úgysem értik meg.

        Egyszer szomorú, magába zárkózott és elmerengő.

        Másszor kedve felülmúl minden jókedvet, és akkor mindenbe bele lehet rántani, jelentkezik versenyekbe, s olyan feladatokat próbál véghezvinni, amiről azt sem tudja mi fán terem. Csak lelkesedik, de néha ott a baj, hogy ebből vontatott végrehajtás lesz.

        Néha, amikor mindenki azt hiszi, hogy komolyan beszél, csak viccelődik, színészkedik. Belül mást gondol, de nem nagyképű. Tud örülni a jó jegyeknek, de ha rosszul felel, az sem érdekli, s úgy látszik nem lett rossz kedve.

       Soha nem tanul, vagy nagyon keveset, de csoda, hogy szinte alig figyel oda az órákon – a tankönyv felett regény van és olvas – mégis felel közepesre, s ezzel ő meg van elégedve. Regényt olvas, de ha rákérdeznek, ő jelentkezik és hozzászól. Ha nem jót mond, a tanár szerint, a háta mögött ülőnek kezdi magyarázni. Másik esetben a tanárt próbálja meggyőzni, de éles érveiért „neveletlenséggel” sújtják. Más előtt a tanárt szidja, de lehet, hogy belül megbánja.

        Előtte mindig papír van (általában mástól kér, mivel saját füzetei már maximálisan meg vannak fogyasztva), minden minőség megfelel, csak világosabb legyen az írószerszámnál. Balkeze hihetetlen ügyességgel viszi ide-oda a ceruzát, címereket rajzol, fantáziál, pár vonással készít tökéletes emberalakokat, fényképek után rajzol – szinte bámulatos, azt lehet hinni művész.

Nagy fantáziája mindig dolgozik, ám az iskolában főleg fogalmazásaival ér el nagy sikert.

       Modorában persze az én védő szemem szerint is van kifogásolni való, de ez nem neveletlenség, sőt, sokszor félreértés. Egyesek azt tartják, így akar feltűnni, de ez tévedés! Ő nagyon rendes, de egyben furcsa fiú is. Nehéz őt megérteni, és ezért félreismerik.

       Talán eleinte volt egy kicsit feltűnősködő, viccelődő, de hamarosan megjavult. Tanárai hozzászoktak bizonyára az egyszerű, falusi tanulókhoz, s ezért rossznéven veszik még ártatlan szólásait is. Van egy tisztsége, azt kedvvel végzi, de ha sokat figyelmeztetik valamire, annál dacosabb lesz, és annál nehezebben végzi el, de ha kérik, egyszerűen és nyíltan, parancsolás és könyörgés nélkül, szó nélkül elvégzi.

      Hogy visszatérjek nevelőire, tanáraira, nekik azért nem tetszik, mert csak a diákot nézik benne, és a heti egy-két óra alatt nem lehet őt teljesen megismerni.

     Őbenne kutatni kell a jót, s ha már nagyon megismertük, akkor össze kell vetni a jót és a rosszat, s akkor látszik meg, hogy előre írható a jó, s utána mínuszjellel a rossz.”

      Óra végén elkértem, lemásoltam, postán elküldtem a szüleimnek.

      Mellékeltem egy katonatársam egyenruhájának rajzát, akivel Austerlitznél harcoltam Bonaparte seregében, mint gránátos. Ezekben a napokban lovas portyákon vettem részt, nem volt ritka egy-egy csetepaté, de akárcsak embereim, magam is derekasan forgattam a kardot – veszteség nélkül közeledtünk a nagy összecsapás helyszínére.

      A császár váratlanul megjelent a kis domb mögött, ahol rövid időre letáboroztunk, sorainkat rendezni. Amikor megláttam a maroknyi lovast (Bernadotte, Grouchy és néhány más tiszt társaságában Bonapartét), örömmel kiáltottam: Vive la France! Vive l’Empereur! (Valahogy a lelkemre szállt, hogy ő a Code Civil alkotója, ami napjainkban is az európai jogrend alapvetésével konvergál. A polgári szabadság, jogrend, a személyiség védelme… mindent kiértelmeztem belőle, amiben csak megbántott voltam, vagy korlátozottnak éreztem magam.)

       Napóleon néhány percet időzött velünk. A ragyogó napsütéses koradélutánban tombolva zöldellt előttünk a sík mező, amelyen – tudtuk – nemsokára megindulnak a vörös pantallós huszárok, s már távoli ágyúszó tompa dörejei jelezték a közeledő halált.

        Michel Drancy, lelkes, ám egyszerű lelkű gránátosunk odáig merészkedett, hogy a dombtetőn távcsövével az ellenséges ágyúsorokat fürkésző Bonapartét megkérdezte: Vous n’avez pas peur, commissaire general?

         A tábornok csak ennyit felelt hetykén: „Ha te fiam, úgy félnél, mint én, már régen elfutottál volna.”

        S mint egy hatásvadász effekt, harangszó kondult szavaira.

        Órámra pillantottam. Az aranyló számok hidegen mutatták: lekéstem a délutáni stúdium kezdését, akárhogyis igyekszem már vissza a kollégiumi tanulószobára.

        Mindenesetre lovat, kardot hátrahagyva rohantam fel az ezúttal még baljósabban komor püspöki palota súlyos fakapuja felé. (Az sem volt segítség, hogy aranygombos dragonyos egyenruhám (riding coat) varázslatosan változott vissza fakókék iskolaköpennyé.)

      A folyosó másik felétől épp ekkor indult meg Keszthelyi nevelőtanár délutáni kávézásából, s könyörtelenebbnek látszott, mint a harcmezőn Mihail Kutuzov.

        

     

https://kutyanyelv.blogstar.hu/./pages/kutyanyelv/contents/blog/40473/pics/lead_800x600.jpg
 

Csiszár Jenő2017.02.05. 21:10

Egy ládikás élet emléke2016.02.21. 21:05

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?