Üvegszem, aranygomb

         „Ébresztő, föl!”

         Nyálam a nyakamban.

         Lacit látom a szomszéd vaságy első emeletén.

         Friss nevelőtanár állt az ajtóban. Köpcös, fehér köpenyben, mint egy orvos, hátul összefogott kézzel. Szivarcsonk a szája sarkában. Talán innen a gúnyneve is: „Csánki”. Sötét szemüvegben, állítólag az egyik szeme üvegből van.

        „Nem lazsálunk, fürge léptekkel irány a mosdó, utána felöltözés, reggeli!”

       Félreérthetetlen szavak. 

       Loholt is mindenki.

       Kis elsősök riadtan, engedelmesen.

       Felsősök urasan, ráérősen. Egyikük, a szája felett a bajusz majdani helyét mutató pihe árnyékot viselő Keresztes épp ezt mondta egy másik harmadikosnak: „Szerintem ki kéne próbálnunk, hogy nem kelünk föl ébresztőkor.” Széles vállú, göndör, szőke társa atlétatrikóban bal bicepszét nézegetve reagált a felvetésre: „Igazad van, de ébredés után ki kell menni, csövezni a klotyóba. Azt nem bírjuk ki.” Keresztest nem billentette ki gondolatmenetéből az elkerülhetetlen biológiai akadály. „Akkor kérlek, kijövünk hugyozni, és aztán visszafekszünk.”

      A lázadás egyelőre terv maradt.

      Egyelőre pokoli sivárnak látszott minden.

      „Kedves Anyu, Apu és Feri! Kezdem megszokni a kollégiumot, csak az a baj, hogy nagyon sokáig kell tanulni. Leírom a napirendet.

      6 órakor van ébresztő,

      ½ 7-ig mosakodás,

      ¼ 8-ig tanulás,

      ½ 8-ig reggeli,

      8-kor kezdődik az iskola.

      ½ 1-kor kijövünk az iskolából,

      Utána ebéd, majd ½ 5-ig kimenő.

      ½ 5-től ½ 6-ig tanulás,

      ½ 6-tól ¾ 6-ig szünet,

      Majd ¾ 6-tól 7-ig tanulás,

     7-től ¾ 8-ig vacsoraszünet,

     ¾ 8-tól ½ 10-ig tanulás.

     ½ 10-től 10-ig mosakodás,

    10-kor alvás, majd reggel kezdődik minden elölről.

    Egyébként néhány dolgot el kell még küldeni.

  1.       a rajztáblát,
  2.       azt a köpenyt, amiben a Vas-Edényben dolgoztam,
  3.       egy zsebkést (a gyakorlati foglalkozáshoz),
  4.       egy körömnyírót (trafikban lehet kapni. Egy húszasból kijön, ha nincs rá pénz, írd meg, és én elküldöm, bár nekem is kell még néhány dolgot vennem.

   Ezeket én megveszem: kék tornanadrágot, irattartót, külön füzeteket, stb.

   Ja, és egy fejes vonalzót is küldjetek!

   Remélem, jól vagytok.

   Üdv. Puszi. Csók. Jónapot. BUÉK. Gabi/Gábor”

   „Te pesti vagy.”

   Keresztes félrehívott a folyosón egyik szünetben.

   „Én is Pesten fogok élni.”

   Erre most mit mondjak? Az én leghőbb vágyam is ez.

   „Tudnál nekem hozni hippijelvényt?”

   Persze. Két forintért lehet kapni.

  Vágtam rá könnyedén.

  Illéseset, vagy Omegásat akarsz?

  Valahogy a Metrót nem néztem ki belőle.

 „Omegásat.”

 Jó.

 Egy pillanatra mindketten elrévedtünk.

 A hétvégén a zuhanyzónál a nagy sötét kazán oldalán ütötték a Petróleumlámpa című dal ritmusát.

 (”milyen szép/ a lángja – bum – bum – bum – tárárá – bum – bum – bum!”)

 „Előre kifizetem.”

 Van kicsit nagyobb kettőötvenért.

 „Legyen a nagyobb.”

 Keresztes hátrasimította fekete szöghaját.

 „Mutatok neked valamit.”

 Belenyúlt a nadrágzsebébe.

 Senki nem volt a közelben.

 Kinyitotta a markát.

 Csak ámultam.

 „Eredeti.”

 Egy nagy, aranylóan csillogó kabátgomb lapult a tenyerében, sasos címerrel.

 „Ez egy amerikai tengerészgyalogos díszegyenruha gombja” – mondta szakértői fölénnyel Keresztes.

 Cserélhetnénk, vetettem föl, magam is meglepődve merészségemen.

 „Ettől soha nem válok meg” – hangzott a felelet.

 Megértettem.

 Nekem is voltak kincseim.

 Amit például Max Himmel hozott Amerikából, az egész hajókoffernyi holmi.

 Napszemüveg, bőrövek, fésű, pöttyös csokornyakkendő, legombolhatú gallérú világoskék ing, kinyitható (összecsukható) színházi látcső. Ezekre gondoltam. Csupa olyasmi, ami árasztotta magából az elérhetetlen, mesés Amerika levegőjét, lelkét.

 Himmel úr.

 New Yorkból.

 Kisvárdai születéssel.

 A puszta lénye bizonyíték arra, hogy vannak csodák.

 Amire itt Sümegen éppen semmi, de semmi esély nem látszott.

 Csak a fojtogató kilátástalanság.

 És már megint becsöngettek.

 

 

 

   

https://kutyanyelv.blogstar.hu/./pages/kutyanyelv/contents/blog/40300/pics/lead_800x600.jpg
 

Csiszár Jenő2017.02.05. 21:10

Egy ládikás élet emléke2016.02.21. 21:05

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?