Hankiss

   Rövid, könyvfelvillantó anyag. 

   Ilyenből is gyártottam számosat.

   A tévézés víg napjai.

   Egy perc, huszonnyolc másodperc.

   Az egy-negyven már necces.

   Ha hosszabb, könnyen kimarad.

   Másfél percnél rövidebbe viszont mi fér?

   Szerző neve, a kötet címe.

   Egy csatakiáltás.

   A példányt persze megszerezni.

   "Meg van dolgozva érte!"

   Dedikálás legyen?

   Attól függ.

   Később könnyebb-e eladni.

   Tévés harács.

   Vágókép mi legyen?

   Jaj, csak az ne, hogy pörgetjük a lapokat!

   (Aztán az mégis legyen.)

   Legföljebb kihagyjuk.

   De ha a vágószobában, az utómunkánál derül ki, hogy kevés a kép, már késő!

    Ha szerző van, jöjjön!

    Menjen!

    Nézzen a messzeségbe!

    (Ki a könyvesbolt ablakán.)

    Nézzen maga elé!

    (Csak a kamerába ne nézzen.)

    Az mindenképpen, hogy becsukja a könyvet!

    Borítón a kéz.

    Elég a technikusé is.

    (Körme ne legyen koszos.)

    Jobb az én kezem.

    (A bal.)

    Rutin feladat.

    És néha jutalom.

    Egyszer épp a Hankiss.

    Már ismertem.

    (Felesége főnököm volt. Egy lapnál. A Világ.)

    Jártam náluk többször.

    A Hollósy Simonban még.

    ("Kérsz egy szalámis szendvicset?")

    A professzor felülmúlhatatlan volt kedvességből is.

    Miatta egy pillanat alatt feladtam bimbódzó vegetáriánizmusom.

    Még New Yorker magazinokat is kaptam tőle, hogy tanulmányozzam a szerkesztési koncepciókat. ("Négyet adj neki legalább, tudod, retekből is négy darab egy csokor" - javasolta feleségének.)

    Az emberi kaland.

    Épp ezt a könyvét mutattam be a tévében.

    Túlforgattam, mert nagyon érdekelt.

    Legalább félórát felvettünk.

    A végén persze kértem, hogy dedikáljon nekem.

    És itt elszemtelenedtem.

    ("Elemér, lehetne olyat kérnem, hogy nagyon dicsérj, hogy a többiek irigyeljenek?") 

    Mosolygott, nagy játékosként villant a szeme.

    ("Jó, akkor diktáld!")

    Na, hát azt persze, hogy nem.

    Már ez a poén jutalom nekem.

    Aztán nemcsak írt, de rajzolt is.

    (Felesége elárulta, hogy szereti a rajzokat, és bánja, hogy azt nem tud.)

     ("Ajánlom ezt a szerény könyvet egy szerény(i) és kedves embernek, aki úgy kérdez mint egy angyali ördög. Elemér")

    

2
https://kutyanyelv.blogstar.hu/./pages/kutyanyelv/contents/blog/37899/pics/lead_800x600.jpg
 

Csiszár Jenő2017.02.05. 21:10

Egy ládikás élet emléke2016.02.21. 21:05

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 2 db hozzászólás érkezett!
Szerényi Gábor
Szerényi Gábor válasza: CsipkeRózsa bejegyzésére 2017-07-02 08:55:36
Ó, nagyon köszönöm az érdeklődést! Hamarosan ismét rendszeresebben jelentkezem! Szeretettel: Sz. G.
Válaszolok
CsipkeRózsa
CsipkeRózsa 2017-07-01 18:48:32
Tisztelt Szerényi Gábor,

Két hónapja nem jelent meg új írással. Gondolom, nem csak én hiányolom.
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?