Libanon

Behúzom sapkám.

Jobban koncentrálok.

Azt képzelem.

Nem szólok.

Szinte senkihez.

Csak keveset.

Ami szükséges.

Elnézést. Bocsánat.

Köszönöm. Köszi.

Nem csengetek.

Inkább lefékezek.

Megállok.

Várok.

Figyelem utam.

Van tempóm.

Ezzel zúzok.

Két kerekemen.

Próbálom naponta.

Legalább órányit.

Hajtanom magam.

Amúgy kussolok.

Befelé figyelve.

Meg utamra.

Voltaképp.

Mindenki zavar.

Hogy vannak.

Mint útakadály.

Némán üzenem.

Zárva vagyok.

Csak megyek.

Kedves barátságtalan.

Vagy fordítva.

Udvariasságom:

Érzékeltetem.

A tiszteletet.

Amit.

Nem érzek.

A többiek.

Iránt.

Na, jó.

Nem dumálni.

Tépni.

A Bajcsyn.

A Podmaniczkyn.

A Dózsán.

A Ligetben.

Szokott útvonal.

Éljen aszfalt!

Abcúg, díszburkolat.

Egyik sima.

Másik zötyögtet.

Néha meglódulok.

Rendszeres lábcsere.

Mit mondjak.

Vércukor rendben.

Műcsarnoknál sűrűbb.

A tömeg.

Óvatosan szlalomozok.

Nincs karambol.

A lámpánál.

Kis csapat.

Együtt állunk.

Sötét szemű.

Egzotikus társaság.

Rám néznek.

Fiúk, lányok.

Magyar vagy?

Kérdi angolul.

Az, hát.

Mondom külföldiül.

És, ti?

Libanoniak, felelik.

Még piros.

A lámpa.

Van időnk.

Néznek engem.

Ősz vagyok.

Rolleres csodabogár.

Helyi őslakos.

Mesélnek majd.

Bejrútban. Szidónban.

A magyarok.

Ló helyett.

Rolleren puhítják.

A húst.

Nyereg nincs.

Se lánc.

Kard se.

Ők feketehajúak.

Tekintetük villan.

Szakállas fiúk.

Kendős lányok.

Közel-keletiek.

Finom illattal.

Elegánsan.

Kipróbálhatom?

Mutatja egyikük.

Megáhított járművem.

Pillanatra habozok.

Eleshet esetleg.

De adom.

Át kormányom.

Legyél óvatos.

Ez instrukcióm.

Vicces leszek.

Ahogy lépdelek.

Hirtelen gyalog.

Magam után.

Hosszú zebra.

Két szakaszos.

A felénél.

De ekkor.

Egy lány.

Közülük visszanéz.

Ő is.

Úgy látom.

Kipróbálná kicsit.

Csak tessék.

Barátságosan nézve.

Tényleg, milyen.

Kedves vagyok.

Ismerem Libanont?

Kérdi még.

Szép ország.

Felelem lebutítva.

Meglódul.

A lány.

Nem esik.

Ő sem.

A szerb.

Követségnél fékez.

Pillanatok voltak.

Ezek csupán.

Vidám időt.

Itt, Magyarországon.

Mondom búcsúzóul.

Ám ekkor.

Nem tudom.

Kezet fogok.

És.

A végére.

Maradt lánynak.

Kezet csókolok.

Annyira udvarias.

Akarok lenni.

Hirtelen felindulásból.

Ahogy szájam.

Kézfejéhez ér.

Rádöbbenek.

Magyarként belefér.

Ódivatú kedvesség.

Csókolom kisztihandját.

A Liget.

Szelleme ez.

Mely piszkál.

Ám muszlimként.

Jó ég.

Mit jelent.

Már mindegy.

Andrássyn elnyargalok.

Mint mesében.

Hazáig.

Meg sem.

Állok.

Pá!

 

 

 

https://kutyanyelv.blogstar.hu/./pages/kutyanyelv/contents/blog/37791/pics/lead_800x600.jpg
 

Csiszár Jenő2017.02.05. 21:10

Egy ládikás élet emléke2016.02.21. 21:05

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?