Fehérnél sápadtabb

 

 

       Két eb.

       Fehér, fekete,

       Rájuk emlékeztem.

       Scottie, Westie.

        Ártatlan szemekkel.

       Brit papírkutyák.

       Bedőltem nekik.

       Ártatlannak tűntek.

       Körbekínált palackon.

        Ott díszelegtek.

       Whiskyt reklámozva.

       Tapasztalatlan voltam.

       Tizenhét, talán.

       Buli, Pistiéknél.

       Közel hozzánk.

       Csupa ismerős.

       Fiúk, lányok.

       Köztük Vali.

       A gyönyörű.

       Zene szólt.

       Táncoltunk. Rockandrollt.

       Meg lassút.

       Procol Harum!

       Felnőtt nincs.

       Csak fiatalkorúak.

       Fél sötétben.

       Nevetgélve, elfúlva.

       A kezed!

       Hadd fogjam.

       Fehérnél sápadtabb.

       Ez szól.

       E dal.

       De szép.

       Vagy Vali.

       Becsukja szemét.

       Szájon csókolom.

       Procol Harum.

       Micsoda szám!

       A melle.

      Te, úristen.

      Népszínház utca!

      Londonná változott.

      1970-ben.

       Szilveszter éjjelre.

      Szeretlek, Vali!

      Ne hagyj.

      Magamra, kérlek.

      Fehérnél sápadtabb.

      Vagy mindegy.

      Egy kortyot.

      Iszom még.

     Ha leléptél.

      Táncolok Zsuzsival.

    Akkor úgy!

    Nem érdekelsz.

     Ha így.

    Hát jó.

    Vannak lányok.

    Mások is.

    Például Emese.

    A tizenhétből.

   Táncolni szeret.

   Van zene.

   Elég jó.

   Meg whisky.

   Itt van!

   Helló, kutyák.

   Jóízű, simogató.

   Vali helyett.

   Nőt akarok.

   Mi van.

   Most meg.

   Adod szájadat?

  Zsuzsi lelépett.

  Emese sehol.

   Piát, még.

   Repülök, szállok.

   Ó, igen.

   Ez mámorító.

   Hülye mindenki.

   Nem számít.

   Tizenhét évesen.

   Most már.

   Enni kéne.

   Valamit. Gyorsan.

   Helló, édes.

   Kicsi zserbó.

   Hamm, bekaplak.

  Meg még.

 Nyolcat, sebesen.

  Valami elromlott.

  Zuhanni kezdek.

  Robotpilótát kérek!

  Ez most.

  Baromi rossz.

  Vali, Vali.

 Te elhagytál.

 Engem. Váratlanul.

 Szilveszter ez?

 Így, megzuhanva.

 Az előbb.

  Még fenn.

 A plafonon.

  Ott lebegtem.

 Láttalak titeket.

 Mind boldogan.

  Szívetekben szerelemmel.

 Ó, egek.

Most akkor.

 Nekem végem.

 Helló, fajansz.

 Te, jóbarát.

 Itt térdelek.

 Öklendezve, görnyedve.

 Kínok közt.

 Segíts, kérlek.

 Istenem, te.

  Ha nincs.

 Más senki.

 Csak most.

  Múljék el.

 A pohár.

 Az üveg.

 Ígérem szentül.

 Soha többet.

 Nem lesz.

 Ilyen butaság.

 Csak irgalmazz.

 Könyörögve kérlek.

 Átkozott whisky.

 Ez gyilkos.

 Én eszement.

 Hogy tehettem.

 És Vali.

 Végleg elvesztettem.

 Szégyen, megbánás.

 És kínok.

 Viszlát, világ.

 Megyek meghalni.

 Az ágyra.

 A kisszobába.

 Egyedül lenni.

 Itt szabad?

 Anyukád jön?

 Enyém is?

 Már reggel?

  Hideg hányásban?

 Az ágyatokon?

  Nincs erőm.

 Már szégyenkezni.

 Hiába is.

 Támogatnak haza.

 Mindenki néz.

 Fehérnél sápadtabb.

 Ez lettem.

 Tejet neki!

 Kiáltja valaki.

 Azt semmiképp.

 Sört se.

 Csak elbújni.

 Kiheverni valahogy.

 Szent fogadalmakkal.

 Ilyen soha.

 Ígérem, soha.

Többet nem.

 Nem lesz.

 Ötven éve.

 Ennek már.

 És jelentem.

 Ígéretem sajnos.

 Többször megszegtem.

 A rókát.

 Nem bánom.

 Meg Valit.

 Se nagyon.

  Csak ifjúságom…

 

 

 

 

     

      

 

 

        

 

 

https://kutyanyelv.blogstar.hu/./pages/kutyanyelv/contents/blog/32888/pics/lead_800x600.jpg
 

Csiszár Jenő2017.02.05. 21:10

Egy ládikás élet emléke2016.02.21. 21:05

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?