Nürnbergi kunyhó

        Nürnbergben persze, a közeledő karácsonytól függetlenül, leginkább a játékboltokat jártam. Hosszú listám van, hogy miket nem vettem meg. Erősen küzdöttem a kísértéssel, ami újabb és újabb tápot kapott.

        Újra felfedeztem a fémépítő játékokat. Egyszerű elemek, kerekek, csavarok, lapocskák, mértani pontossággal szerkesztve. Lehet belőlük égi, földi, vízi járműveket összerakni. Jár hozzájuk tervrajz. De lehet persze improvizálni. Például emeletes darut.

         Kisebb alapkészletekkel is kezdhetünk, aztán jöhetnek a nagyobb volumenű építéshez terjedelmes dobozok.

         Eszembe jutott, hogy pár éve mennyire kapóra jött néhány elárvult darab. Felkértek, hogy Moliére A tudós nők Karinthy Színházbéli bemutatójához készítsek egy díszletelemet.

          Egy vers-generátort. Amivel az egyik művészettel szélhámoskodó szereplő a nőket kábítja. Na, ehhez beleadtam apait-anyait. Feri bátyám műhelyében közösen találtuk ki, szerkesztettük meg a villogó-berregő csodamasinát. Császár Tamás is beszállt, Makina leánya gyerekkori játékai eldobozolt gyűjteményéből beáldozott fémépítő elemeket, amikkel mozgatni lehetett egy hangszórót, meg egy dudát, ami fényjeleket is adott. (Tükrök is forogtak, mint egy kótyagos vidámparkban.)

         Elég jól nézett ki a mű és még működött is. (A fölöslegesség felmagasztalása.) 

         Ez is eszembe jutott a nürnbergi játékboltokban. Miközben lebeszéltem magam a kicsi bélyegzők megvásárlásáról. Háromféle is izgatott. Az egyiken indián sátor, a másikon két vadnyugati colt, a harmadikon bölény rajzolata.

        Drágállottam. Holott már többször vettem elvarázsolt távoli tájakon nem olcsó stempliket. (Önbiztatásként azzal érveltem magamnak, hogy ezekkel rajzaimba applikálok motívumokat. Tehát hasznos kiadás. Ami persze nem igaz.)

        A mackók polca is erős impulzus. Belőlük sosem elég. (Londonban pár éve egy gyönyörű játékmedve lett fogadott rokonom.)

       A giccset is szeretem. A karácsonyi díszek boltjaiban hosszan időzöm. A zenélő dobozokat felhúzom, hallgatom mit muzsikálnak. Merengek a kicsi festett alakokat nézegetve. Az idilli jeleneteket, ahogy angyalok szánkóznak, gyerekek játszanak. 

       Lám, jó az ember. (Lovalom magam az édes önámításba.) Hajlama van a kedves, szelíd csöndességre, az ünnep meghittségére. Szeret - szeretne - szeretni.

       A gyilkos megvadulások? Az betegség. Gyógyítani kell.

       Nürnberg persze a per színhelye is.

       A második világháborús bűnösök bírósági tárgyalásáé. Ezzel nem akartam sokat foglalkozni, eleget olvastam erről, néztem felvételeket.

       És a németek szembenéztek démonjaikkal, tisztességesen megküzdöttek velük.

       Egy archív fotónál kicsit megálltam az egyik kiállításon. Göringet, a birodalmi marsalt néztem, mennyire elvesztette a fonalat. Mire gondolhatott? Hogy rekordidő alatt micsoda hatalomra és  vagyonra tett szert, és ez a félelmetes, impozáns birodalom a semmibe hullik vele együtt? Csak néz azon a fotón, a vádlottak padján, mintha a túlvilágra figyelne zavart félmosollyal, s csak a megváltó ciánkapszulában bízik már. 

       Visszamegyek az élet kedves vásári kunyhóihoz. Mint ódon ónémet mesék díszleteibe, hogy Kosztolányi játékáhítatát is magammal vigyem. 

       Semmiképpen nem akarok vásárolni olyan díszesen kidolgozott, cizellált fémkupát, amilyenből vagy száz különböző változatot árulnak egy kis boltban. Aztán megszólal a kétszáz éves, kalapos manó bácsi - magyarul. 

      De olyan akcentus nélkül, hogy csak ámulok. Pedig csak egyik nagymamája volt magyar. Tudom, hogy semmiképpen nem vásárolhatok olyan nagy, nehéz és drága kupát, nem is tudnék mit kezdeni vele, de nehezemre esik hárítani ajánlatát. (Én amúgy szívem szerint mindenkitől vennék valamit.)

     

      

      

          

https://kutyanyelv.blogstar.hu/./pages/kutyanyelv/contents/blog/31839/pics/lead_800x600.jpg
 

Csiszár Jenő2017.02.05. 21:10

Egy ládikás élet emléke2016.02.21. 21:05

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?