Úr és pincér

       Díner Tomi meséli. ("Ez a régi világbéli történet, az úri vendég és a tökéletes pincér kommunikációjának apoteózisa!"- fejtegette lelkesülten...) 

       Szomory Dezső, a kifinomultság fejedelme, a zseniális író lement egyik szokásos kávéházába. A pincér hódolattal meghajolva köszöntötte és várta a rendelést.

       "Hozzon nekem egy csésze tejeskávét, tudja, ahogy én szeretem."

       A pincér bólintott.

       "Természetesen, méltóságos uram."

       Szomory gondterhelten folytatta.

       "De, tudja, azt szeretném, ha onnan szemből" - biccentett ezüstös fejével a túloldalra, - "onnan hozná a kávémat, abból a másik kávéházból."

       A pincér  a feltétlen tisztelet hangján azt mondta:

       "Bocsásson meg, méltóságos uram, de mi tökéletesen elkészítjük az ön kávéját, pontosan ismerjük hogyan szereti, és biztosíthatom, hogy nem okozunk csalódást."

      Szomory hajthatatlan maradt.

      "Tudom, tudom, de mégis. Az ő kávéjuk valahogy mégis jobb. Szeretném ha tőlük hozná."

      A pincér, kissé megbántódva, de nem megrendülve hódolatában ezt mondta:

      "Ne haragudjon, méltóságos uram, de ha odaát, náluk jobb a kávé, mint itt, miért nem méltóztatik hozzájuk beülni?"

      Szomory köhintett, s közelebb intve a pincért, kissé halkabban ezt felelte:

      "Tudja, nem vagyok úgy öltözve." 

https://kutyanyelv.blogstar.hu/./pages/kutyanyelv/contents/blog/30436/pics/lead_800x600.jpg
 

Csiszár Jenő2017.02.05. 21:10

Egy ládikás élet emléke2016.02.21. 21:05

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?