Szűz Mária hajója

            A nő egyre csak tuszkolt ki a teremből. Eltorzult arccal üvöltött, de semmi hangja nem volt. Próbáltam visszalépni, de már gerendák potyogtak lefelé, éreztem a derekam nem bírja a nyomást. Akartam szólni, talán kimagyarázkodni, hogy ez őrületes tévedés, de éreztem elfogy a levegő, mindjárt megfulladok.

            Megrándultam, egyet rúgtam is a bal lábammal.

            Kinyitottam a szemem.

            Jó. Élek. 

            Mit is akartam.

            Kint, a ház előtt elcsendesedett már az esti rendezvény. A sötétben az ablakhoz támolyogtam. Résnyire nyitottam a spalettát. Már senki nincs itt. Nagyszerű. Merenghetek akár ostobán is.

           Vissza kéne aludni, de tudtam, hogy nem megy.

          Mit tegyek.

         Van az a kis üveg a konyhaasztalon. Idegcsillapító. Fehérlett a címkéje.

           Várjunk még. Háromnegyed három lesz két perc múlva.

           Eszembe jutott a pap, aki beszélt este a kis kápolnánál. Az étterem teraszán üldögélők iszogattak, figyelték. A téren sűrűn, de lazán álltak az emberek.

A szentbeszéd után megszólalt az egyenruhás zenekar, dobok, fúvósok. Fiatal férfiak, nők, karcsúk, magasak. Aztán néhány civil leemelte a villannyal kivilágított Szűz Mária szobrot és megindultak vele a vállukra emelve, az egyenruhások zenéjére.

        A parton letették óvatosan. Vártak türelmesen. Az étterem tetejéről reflektorok világítottak. A kispapok is felsorakoztak. Reverendájuk alól kilátszott, hogy vegyesen öltözöttek. Volt hosszú sötétnadrágos, de volt zoknis-szandálos sortban. Arra gondoltam, ez így jó. Mindenki önmaga és mégis közösek odaadásukban.

        A pap előbbre sétált, derűsen, nyugalmat árasztva, köszönt az előtte lévőkhöz. Magam is kezet fogtam vele. „Bona sera, eccelenza” – mondtam, eltanulva a titulust Fernandótól, az egyik tengerésztől, aki így szólította. Közben a kis hajó is kikötött. A fiúk - köztük „capitano” Luigi, aki motorcsónakjával többször szállított a málhákkal együtt, - óvatosan, és láthatóan gyakorlottan beemelték a kivilágított Szűz Mária szobrot a hajóra. Luigi igaziból nem volt kapitány, „marinaio” inkább, tengerész, vagy egyszerűen egy csónakos. De a kinevezést szívesen adtam. Kifigyeltem, hogy ijedt gyerek utasoknál finoman befékezte járművét, ha erős hullám érkezett. Miközben elmélyülten nyomkodta telefonját. Kellemes keveréke kicsit narcisztikus latin amorózónak, dolgos vízi embernek és egyszerű vidéki fiúnak.

        A kis hajó elment a szoborral és kíséretével. A parton nem csitult az esti élet. Egy koszorút is a vízbe dobtak, ezt később láttam egy szikla mellett fonnyadni pár nap múlva. Sült hal illata szállt. A pakisztáni gyerekjátékárus ezen az estén is beindította elemes játékait, nem fukarkodott a buborékfújó működtetésével. Olaszul és angolul kínálgatta portékáit, de nem erőszakosan, csak amennyire érdeklődtek. (És érdeklődtek, a nagyszámban megjelenő gyerekek.)

       Egy hónapig tart a gyógyszeres kúrám. Ha már a műtétet az utolsó pillanatban megúsztam tavasszal, legyen esélye ennek. Figyelek az evésre, ivásra. Mindennap minimum félórányi aktív mozgás. Úszás, hegymászás. Otthon talán veszek egy pár súlyzót is. Meg a roller.

       Beugrottam a vízbe. Minden alkalmat megragadni. Lusta úszó vagyok. De mint pajkos vidrakölyök merülök újra meg újra.

        Hoppá. Visszajött a hajó. Visszahozták Szűz Mária szobrát. Gyorsan kievickéltem a partra. A carabinierik és tengerészek közös zenekara megint zenélt. Eszembe jutott, honnan az ismerős érzés. A Keresztapa trilógia harmadik részében van a New York-i Little Italy-ben a jelenet, ahol hasonlóan zajlik egy szent szobor hordozása, utcai ünneppel, zenével. (Ott drámai jelenetsor, lelövik az ármányos Joey Zassát a forgatagban.) Itt megható helyi nevezetesség. Jólesik belefeledkezni. Mégha csak bámész utazóként is.

       Megszámoltam gyógyszereim. Minden jó lesz. Biztattam magam. És visszafeküdtem. Remélve, hogy másik álom kezdődik, a félbemaradt nem érdekel, a hiányzó részt álmodja más, akinek kedve van hozzá.

        

        

            

     

https://kutyanyelv.blogstar.hu/./pages/kutyanyelv/contents/blog/29919/pics/lead_800x600.jpg
 

Csiszár Jenő2017.02.05. 21:10

Egy ládikás élet emléke2016.02.21. 21:05

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?