Hogyan fogytam le egy kilót hét óra alatt?

 

Későn indultam.

Tizenegy után.

De akkor nagyon.

Harmincnégy fokot ígértek.

Jó.

Irány a Lukács.

Persze rollerrel.

Végig a Bajcsyn.

Az Alkotmány utcánál már vizes volt a hátam.

Bőrcipőmben hajtottam.

Szandál szellősebb, de ez jobban tart.

Könyököm betekerve.

De ez inkább csak optikai védelem.

A Szent István körúton úgy éreztem hős vagyok.

Diadalmas, saját gyengeségem felett.

Vízkészletem – ami szénsavas - háromnegyedét megittam.

Nevetséges semmiség.

E táv.

A Margit hídra csak tolom.

A feléig.

Aztán lódulok.

Uszoda pénztár.

Megint rájövök.

Mennyire fáraszt.

Mindenki más.

Jegyet kérek.

Látom kedvetlen.

A kasszás.

Mi bántja.

Nem érdekel.

De udvarias vagyok.

Ez is fogyaszt.

Ne feledjük.

Rezeda kabin.

Number five.

Az angol nyelv használata is súlycsökkentő hatású.

A szekrényhez képest terem.

Egy boudoir méretéhez képest cella.

A francia szavak leírása szintén fogyaszt.

Teljesen meztelen vagyok.

Magamra zárt magányomban.

Hű scooter-em (újabb ánglius szó) parkol.

Fékezhetetlen mohósággal vágyom a hideg vizes medencét.

Vőlegény a nászéjszakájára nem áhítja úgy aráját, mint én itt és most a csobbanást.

Előtte tébolyodott szomjúsággal iszom, de úgy, mint egy tomboló vadállat.

Nyeldeklem szenvedélyesen.

Lesem a palaczkocskát, azzal a lappangó kalmárszellemmel, ami arra intene, hogy osszam be a vedelmény tárgyát. (Tudom, van itt innivaló víz, de ez más, ez szénsavas.)

Mintha egy szalonspiccből a delírium felé szálló alkoholistát próbálnék feddő szókkal mérsékelni.

Ne igyam annyit, mert béka nő a hasamban.

Tudom, mit beszélek.

A legszebb úszónadrágomban vagyok.

Úszósapkával – sárga-kék – megkoronázva.

Jövel talpam alatt kínai papucs (szándékosan ronda, leharcolt, nehogy lába keljen), hadd rugaszkodjam belőled vizes megváltásomba.

Kínai papucs tegezése szintén fogyaszt.

Ha maga Keresztelő Szent János lenne itt az úszómester, akkor sem vetődhetnék elszántabban az üdvösség medencéjébe.

Bibliai konnotáció: mondanom se kell, szintén fogyaszt.

Merülök.

Gyönyörű.

Persze, lusta úszó vagyok.

Fejem bemerítem, kiemelem.

Nem kell úszószemüveg.

Legföljebb piros szemű leszek.

Szent Lukács.

Kell persze a szauna.

Ezt sokan nem értik.

Minek melegedni, ha tomboló hőség van.

Nem kampányolok.

Hő-légkamra. Nedves gőz.

Megint medence.

Vissza az izzasztóba.

Mennyit bírok?

Rá-rápillantok a homokórára.

Tizenöt perc kéne.

Próbálkozom magamban versmondással.

Hogy jobban bírjam.

De nem bírom jobban.

„Spirituszból csinálják a kocsmában a pálinkát.”

Fejben ezt dalolom.

A Parasztoperából.

„Ezért nem lát senki rajtam évek óta jó ruhát.”

Bejön egy gyanakvó arcú idős férfi.

Olyan mindenre és mindenkire haragvó típus.

Aki a szaunát is utálja.

De bejön utálkozni.

„Csak csinálnák édes tejből, dióbélből, ecetből”

Némán énekelek magamban.

„Nem élne már évek óta a kocsmáros a zsebemből.”

A múltkor a szomszédos Velibej törökfürdőben egyszer csak megjelent a színész.

Mondtam is neki – Thuróczy Szabolcsnak – hogy szoktam énekelni az ő dalait is e darabból.

„A zene mindenkié” – mondta megengedően.

Napozást nem engedélyeztem magamnak.

Elég annyi, amennyi a medencében ér.

Nem úsztam meg a mai napot idegentől való rám szólás nélkül.

A kisebb, hidegebb vízben viszonylag sokan voltak.

Szembejövő miatt kissé oldalt manővereztem magam.

Erre egy elszánt úszó vagyok típus rátempózott hátulról a lábamra.

Semmiség.

Anno szegény Garas Dezső egy fiút ütni kezdett, „nem tudsz vigyázni?!” felkiáltással, rémülten ismerve fel az amúgy kitűnő színész, akit véletlenül megrúgott a medencében.

Én kioktatást kaptam, hogy ússzak – az amúgy nem létező – sávomban.

Mondtam, hogy én épp kikerültem egy szemből jövőt.

Ő nem így intézi a torlódást, közölte, hanem határozottan halad.

Vagyis kerüljék őt.

Na, ez az a típus, akivel végképp nem érdemes.

Még vízi közlekedési vitába sem bonyolódni.

Egy vadul úszót már kiutáltak beszólásaikkal a nénik, a törzsközönség tagjai tavaly.

„Menjen ilyen tempózással a Sportba!”

Üzenték az amúgy kigyúrt férfinak.

Negyed háromkor elhagytam a létesítményt.

Vallomás: egy műzliszelet, erősen gyümölcsös.

Ráadásul osztrák.

A fogyáshoz enni is kell.

A napon szárított mezem rám simult finom illattal.

Gyerünk, verítékezni tovább.

Híd, körút, aluljáró.

Váltott lábbal.

A Dózsa Györgynél döntöttem.

Ha bemegyek a Ligetbe az Olof Palme sétányon, ezúttal fölfelé nem teszek kitérőt.

Az Asztana útra.

(Végre megtanultam a nevét. Újabb zsírégetés.)

De az Ocskay Lászlón lemegyek.

Hadd vessek pillantást Dani fiam egykori iskolájára.

Szent István Gimnázium.

Ez az aszfaltozott út itt olyan.

Hogy középen van egy simább sáv.

Ott szeretek menni.

Kicsi kerekeimmel.

A szűk útcsíkon rendre megosztozunk.

Bringásokkal, babakocsikkal, ballagókkal.

(Alliteráció: fogyaszt.)

Általában.

A leghevesebben tekerő biciklisták is letérnek előlem.

Talán látják.

Hogy jön egy ősz ember.

Ráadásul rollerrel.

De készenlétben vagyok.

Készségesen lehúzódom.

Ha úgy érzem.

Úgy helyesebb.

Akár meg is állok.

Suttyomban pihenek.

Egy pillanatot.

Túlbeszéltem.

Nem olyan érdekes.

Mint példabeszéd.

Hogy azért.

Könyörgöm.

Figyeljünk egymásra.

Az Andrássyn bementem.

Kedvenc patikámba.

Tartoztak tegnaptól.

Néhány gyógyszerrel.

Mit tagadjam.

Szedek ezt-azt.

Kicsi pohár volt.

A gyógyszertárban.

Mellette kancsó víz.

A gyors ügyintézés mellett.

Tizennyolc pohárral ittam.

Életmentés.

Aztán a szokásos útvonalat folytattam.

Egy kisboltban még vettem.

Innivalót persze.

Valami oxigénnel dúsított.

Német terméket.

Rajongva szeretem.

Reklámarca lennék.

Aztán hazaértem.

Megmértem magam.

Egy kilót fogytam.

Hét óra alatt.

Megérte.

De ismerem magam.

Gyarló természetem.

Késő éjjel nézem.

A Family Guyt.

És ki-kiszököm a konyhába.

Én, veszendő lélek.

Ne tudja meg senki,

hogy miért.

De odavész,

mai sportom

eredménye.   

2
https://kutyanyelv.blogstar.hu/./pages/kutyanyelv/contents/blog/28161/pics/lead_800x600.jpg
 

Csiszár Jenő2017.02.05. 21:10

Egy ládikás élet emléke2016.02.21. 21:05

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 2 db hozzászólás érkezett!
CsipkeRózsa
CsipkeRózsa 2016-08-15 19:45:45
Ragyogó írás, élethű képek.
Válaszolok
Vitkóczy 2016-07-06 20:34:37
Bár milyen jól van megírva, ez nagyon macerás, fárasztó, elkedvetlenítő, én ennyit nem birnék. Rollerom sincs. Asztana út. Hol van? Feladom. Ha kidolgozod az egy óra alatt 7 kiló fogyást, az érdekelne, bármilyen megerőltető. Még egy kis éjszakai hűtőnyitogatás is beleférne. Pintér Bélával igyekszem fogyni. Az infraszauna előtti kisasztalról felkapok egy magazint. Kedvtelve lapozgatom. Gubás Gabi, Mácsay, Kis Tibor... csupa kedvenc. És egy hosszú képes Pintér Béla interjú. Már az első soroknál a szauna kikapcs. Kiszaladok 4 zsetonért, aztán vissza Pintér Bélához a 70 fokba. Persze a cikk ér véget előbb. Még elmondom magamban kétszer a Wallesi bárdokat. Legalább megvan az 1 óra. Lehet, hogy az egy kiló is? Nem biztos De legalább nem szenvedtem.
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?