Babszi, Csuti, Évike

A kuka tetejére tette valaki a kopott borítójú kis naplót, hogy kapjon még egy utolsó esélyt. Szinte kínálkozott, hát felkaptam. (Talán G. néni hagyatékából, a másodikról, onnan került a szemétbe.)

          Negyvenes évekbeli dátumokat láttam, ahogy belelapoztam, ez az én „ügyosztályom”, akkor pedig „hivatali kötelességem” megvizsgálni.

          „Szemben lakik egy Ávósnak a kisfia, nagyon helyes, tetszik. Nem tudom, hogy milyen érzés a szerelem, de nekem nagyon rokonszenves az a fiú. Már megvacsoráztunk, de nagyon félünk, hogy államosítanak! Őszintén megmondva, szeretnék legalább álmomban egy igazi klassz bálban és a Duna valcerre táncolni.”

          Ezt írta naplójába a tizenegy éves Lőrinc Éva, 1949. december 28-án. (A nevet diszkrecionális okokból megváltoztattam.)

          Ennek a hajdani kislánynak a szokványos gyerekkori témái – drukkolás jobb iskolai jegyekért, rajongás szülőkért, mi volt ma az ebéd – keverednek a történelmi múlt kifejezéseivel, mint például Ávó, államosítás.

          Meghatóan fohászkodik, hogy szeretne jobb lenni és ehhez a Teremtő segítségét kéri. És közben hálálkodik is: „Én nagyon, de nagyon szeretem a Cincit, úgyszólván neki köszönhetem a lelki üdvösségemet!”

          Túláradó érzelmei negatív irányba is kicsapnak, egy testnevelő tanár felé: „C. Novák Ilona egy aljas, pimasz disznó, nem akarja megadni az ötöst tornából!” Más a helyzet a matematikával, ott jó jegyet várhatott, „de csak azért, mert apa ismeri a Lakost, és picsi-pacsi, szóval hagyjuk, fő, hogy hetesem lesz.”

          1950. április huszonnegyedikén ezt írja: „Ma még, hála Neked Istenem, nem követtem el halálos bűnt. Néha azonban sajnos a kísértés erőt vesz rajtam. Ma egy nagy vágyam van, egy rózsafüzér.”

          Abban a korban a hitéletet nem volt egyszerű összeegyeztetni az uralkodó ideológiai követelményekkel. „Ma leváltottak az őrsvezetőségből” – közli lakonikusan, majd kifakad: - „Utálom az egészet, csak a vörös nyakkendőért csináltam!”

          Ennek a tizenéves lánynak akkoriban a szerelem izgalmasabb volt a napi politikánál. Nyiladozik benne a nagy érzelem. Titokban figyeli a többieket, hol tartanak ők. „A Babszinak van egy szerelme, a Feri, de lehet, hogy még több is. Csutinak valami Marci a szeretője.” Nem kell persze mindent szó szerint venni, ezt a hajdani naplóíró is sejtette: „De lehet, hogy csak bemesélik nekem.”

          Egy karácsonyi ajándékozás leltárpontosságú részletezése kordokumentum is a család jellemzése mellett.

          „Kaptam egy gyapjú sálat, flanel hálóinget, egy doboz csokoládét, tizenkettes Koh-i-Noor-t (ez egy ceruza-készlet), egy százforintos manikűrkészletet, gyönyörű karácsonyfát, hat darab könyvet és egy töltőtollat, mellyel írni fogok.” Ez volt 1949-ben. Egy évvel később pedig ezeket hozta a „Jézuska”: - „Egy sötétkék kardigánt, egy rózsaszín pulóvert, hét könyvet, Schubert H-moll szimfóniáját hanglemezen, egy doboz macskanyelvet (csoki), egy sötétkék szoknyát, 12 db zsebkendőt, 3 db ebből monogramos, és egy üveg 4711-es kölnit. Szeretem Petit és Jóskát.” Záródik ekképpen az ajándékok sora, beletorkollva egy szerelmi dilemmába.

          A későbbiek ismeretében egy baljós bejegyzés 1950. augusztus 11-én: „Óh, Uram, annyi olyan vallásellenes dolgot hallottam, hogy kicsúszott a lábam alól a talaj.” A napló tulajdonosa számolt azzal a lehetőséggel, hogy idegen kezekbe juthat a kis füzet, így szigorú írásbeli megrovásban részesíti feltételezett olvasóját. (Így áttételesen jelen sorok böngészőjét is.)

          Aztán hirtelen megszakad a naplóbejegyzések sora, noha a füzetben még maradt hely. Néhány rajz, számolások, táncdalok lemásolt szövege. Semmit nem sikerül kideríteni mi volt később, mi lett a kislány sorsa. Mit szeretett volna, mit ért el életében.

          Ennyi év, évtized távlatából minden hétköznapi mozzanat meghatóvá válik, a legbanálisabb dolog is különössé. Babszi, Csuti, Évike, Peti, Jóska, Feri, Marci, mint egy kisiskolás csapat dereng az idő távolában. A talált napló egy pillanatra még felvillantja őket.

          Ki tudja, hogy fél évszázad múlva lel-e mulatságot, tűnődő sejtelmet most oly fontosnak mutatkozó életünkből, jegyzeteinkből a magát mindig fölényben érző utókor…

                                                                    

https://kutyanyelv.blogstar.hu/./pages/kutyanyelv/contents/blog/27887/pics/lead_800x600.jpg
 

Csiszár Jenő2017.02.05. 21:10

Egy ládikás élet emléke2016.02.21. 21:05

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?