tomboló természet

Második gyerekkor.

Rikkantotta vidáman.

Az öreg.

Rám csodálkozva.

Három kutyájával.

Jött szembe.

Nem feleltem.

Csak magamban.

Némán, befelé.

Nem második.

Még első.

Első gyerekkorom.

Sincs bevégezve.

Ment előttem.

Biciklin ülve.

Női alak.

Formás, feszes.

Fekete leggingsben.

Sportosan tekert.

Követtem felvezetőmet.

Negyedakkora kerekeimmel.

Tapostam az utat.

Röpüljön a scooter.

Piros lámpánál.

Utolértem éppen.

Mit tesz Isten.

Szóba elegyedett.

Kérdezett útvonalat.

Pont tőlem.

Pici tájszólást.

Véltem kihallani.

Ráadásul tudtam.

Hol van a Podmaniczky utca.

Aztán vallottam.

Hogy doppingszernek néztem.

Előttem suhanó.

Alakját.

Nem volt.

Tolakodás.

Részemről.

Önironikus hencegés.

Rollerem becsületéért.

Ami mindig.

Lemarad. 

Nem mentem.

Túl gyorsan.

Tette helyre.

Sportos elégedettségem.

Hogy lám.

Csak utolértem.

Aztán persze.

Én meg.

El is kanyarodtam.

Láttam messziről.

Még visszanéz.

De már.

Eltűntem.

Áradóan ontja.

Zöldjeit, rügyeit.

A tomboló természet.

 

 

 

 

https://kutyanyelv.blogstar.hu/./pages/kutyanyelv/contents/blog/27477/pics/lead_800x600.gif
 

Csiszár Jenő2017.02.05. 21:10

Egy ládikás élet emléke2016.02.21. 21:05

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?