zizi, bambi, körhinta

Majomszerű fürgeséggel.

Töröltem jókívánságomat.

Épp beírtam.

Gépiesen, gyorsan.

Isten éltessen.

Már kitettem.

Akkor láttam.

Szegény meghalt.

Pár hónapja.

Vagy több.

Félálmomból felriadtam.

Halottnak mégse.

Kívánjuk mást.

Mint feltámadást.

De azt.

Nem írjuk.

Facebookra ki.

Huh, sikerült.

Nem látták.

Ebben bízom.

A múltkor.

Még kínosabb.

Esetem volt.

Vidám ünnepet.

Ezt üzentem.

Egy meggyilkoltnak.

Jézus, Mária.

Jehosua, Mirjam.

Valaki figyelmeztetett.

Szégyenülten lekaptam.

Hebehurgya igyekvésem.

Gépies jókívánság.

Tényleg, minek.

Bár jólesik.

Nekem is.

Ha ilyet.

Kapok, olykor.

De miért.

Gondoljunk bele.

Kell valakit.

Csak azért.

Ünnepelni, mert.

Hajlandó volt.

Egyszer megszületni.

Akkor anyukáját.

Inkább őt.

Hisz küzdött.

Idesegítette közénk.

Kicsiny gyermekét.

De feladom.

Erős népakarat.

Ragaszkodik ehhez.

És jó.

Kapni jókívánságot.

Na, ná.

A névnap.

Viszont tényleg.

Teljesen értelmetlen.

Mi érdem.

Épp neve.

Valakinek, bárkinek.

Ünnepelni jó.

Már akinek.

Fröccsözni, pezsgőzni.

Habzsi-dőzsi.

Zizi, bambi, körhinta.

Kicsi ellenérv.

Elég ahhoz.

Hogy visszavonjam.

Fentebb írtakat.

Boldog szülinapot.

Kedves barátaim.

Aláírás:

Kompromisszum-kész cimbora.

1
https://kutyanyelv.blogstar.hu/./pages/kutyanyelv/contents/blog/26995/pics/lead_800x600.jpg
 

Csiszár Jenő2017.02.05. 21:10

Egy ládikás élet emléke2016.02.21. 21:05

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 1 db hozzászólás érkezett!
em 2016-05-02 15:21:13
Nem úgy van az! Igenis, hogy kellenek az ünnepélyes visszaemlékezések a régi, számunkra meghatározóan fontos dolgokra. Mint például a születésünk napjához kapcsolódó családi jókedvre… vagy éppen arra az örömre, amit nekünk okozott évről-évre ez a nap. Nem a születésünk pillanatának, sokkal inkább életünk fontos mozzanatainak emlékünnepe a születésnap. Mások születésnapján pedig – pajtásias módon, le nem mondva a zizi-bambi-pezsgő vonzó társaságáról - segítünk az illetőnek ebben az emlékezésben.
A névnap meg – úgy tudom – a katolicizmusban például a megkeresztelésre emlékeztet. A megkeresztelt a keresztségben kap nevet és védőszentet, ezzel válik az Egyház tagjává. A névnap megünneplése egyúttal a névadóra való emlékezés is.
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?