színezni ezeret

Jó.

Ne legyen csak kétszavas.

Sorról sorra.

Időnként több.

Nézzük a reggelt.

A szokásosat.

Mikor pattanok felfele.

Ki az édes ágyacskámból.

Te derékgyötrő, finom régi darab.

Valószínűleg a kevés, nagyon kevés megmaradt eredeti bútorból.

Például a mérete.

Nem jó bele a standard kétméteres matrac.

Csak 195.

Centiméter, éppen.

Kisebbek voltak az emberek.

Például Júlia néni, Dani bácsi.

Kiktől voltaképp örököltem.

(Vagyis visszavásároltam.)

Az államosító államtól.

Ezt az „ősi sasfészeknek” nevezett lakást.

Ami feleakkora, mint volt hajdan.

A második világháborút épp túlélt házaspár.

1948-ban azt kapta, hogy tulajdonuk felét leválasztotta az állam.

Nem volt gyerekük.

Minek nekik ekkora?

Minek nekik ekkora.

Mondták kétszer.

Vagy többször.

Ha egyszer.

Meggyőzően.

Akkor is.

A leválasztástól torz lett a beosztása a területnek.

Ettől kínlódnak az utódok.

Na, ja.

Tessék gazdagabbnak lenni.

Vagy örülni.

Ami van.

Volt ez itt Feld Strasse.

Láttam Bécsben.

Egy régi térképen.

Hol voltam én akkor.

Úszkáltam egy tóban a Holdon.

Így mesélte Erzsike néni.

Özv. Szabó Nándorné.

Idős rokon.

Ennyi merengés.

Reggelre elég.

Ezt is mind készülődés közben merengtem.

Este rádióztam.

Nagyon hidegben.

Jöttem le a hegyről.

Fogaskerekűvel.

Karthauzi 4.

A, vagy B.

Elment a hangom.

Gyömbért, hej.

Meg propoliszt.

Tálas Péterke.

Jó barátom ajánlása.

Hangom egyik munkaeszközöm.

Kéjes gondolatom, hogy.

Délután ledőlök.

Egy kicsit.

Ebéd előtt.

Vagy, után.

Valahogy mindenképp.

Majd ügyeskedem.

Ha államügyben hívnak.

Kidumálom magam.

Vagy nem.

Beismerő vallomást teszek.

Beteg vagyok.

Nem vehetek részt a foglalkozáson.

Gyömbért még.

A Neocitrant kimutatja a doppingteszt.

Kihagyom a versenyt.

Beadok egy plakáttervet.

Pályázatra.

És színezni még.

Tényleg.

Olvasom, hogy nyugati ceruzagyárak.

Új gépsorokat állítanak üzembe.

Új színeket kevernek.

Nagy kultusza lett.

A felnőtt színezős füzeteknek.

Van hozzá marketing.

Hogy a színezés pszichésen jót tesz.

Tanúsíthatom.

Bár én a rajzokat is magam készítem.

Ráadásul egy lapnak.

A Lugasnak.

Tényleg jót tesz.

Nekem is.

A szerkesztőknek.

Meg olvasónak.

Ennyi elég.

Most ide.

A kutyanyelvre.

Kutyául vagyok.

(Ami jó.)

 

 

 

 

 

 

https://kutyanyelv.blogstar.hu/./pages/kutyanyelv/contents/blog/26916/pics/lead_800x600.jpg
 

Csiszár Jenő2017.02.05. 21:10

Egy ládikás élet emléke2016.02.21. 21:05

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?