obsitos indián

Szervusz, Gellért.

Felugranék most.

Délelőtti séta.

Tengerszint felett.

235 méter.

Dolomit sziklatömb.

Ahogy szoktam.

Mostanában ritkábban.

Nyargalnék fel.

Húsz perc.

Meg-megállva.

Lélegezve mélyet.

Le-lenézve.

Start lentről.

Akár gyerekkoromban.

Jöttünk kirándulni.

Egy osztály.

Sorakoztunk rendben.

Volt bódé.

Csupa édességgel.

Töltött Melódia.

Sport szelet.

Inota kocka.

Ezeket szerettem.

Vattacukrot mások.

Málnaízű Bambi.

Csatos üvegben.

Mentünk felfelé.

Második bokornál.

Indiánná váltam.

Kezemben faágacska.

Tomahawkká vált.

Zsebemben katonák.

Fröccsöntött műanyag.

Kettő ötvenért.

Kis trafikból.

Vettem néhányat.

Spórolt uzsonnapénzből.

Fegyverkeztem tehát.

Kis ágyú.

Volt még.

Mint versben.

József Attilánál.

Minden odaveszett.

Éveim során.

Emléket cipelek.

Most is.

Akarva-akaratlan.

Sejtelmes rengeteg.

Így láttam.

Hajdani gyerekként.

Aztán kamaszként.

Egy lánnyal.

Jöttem itt.

Emlékszem, jaj.

Majdnem elaléltam.

Úgy izgultam.

Jött mellettem.

Sápadtan, szépen.

Komolyan, csendesen.

Talán izgult.

Ő is.

Kezét sem.

Mertem megfogni.

De képzeltem.

Hogy merem.

Gyűjtöttem bátorságot.

Butaságokat beszéltem.

Mentem mellette.

Elszánt érintetlen.

Meddig tartott.

Nem tudom.

Utólag évek.

Dörömbölt szívem.

Vagy mi.

Rá-rápillantottam.

Ő nem.

Nem nézett.

Csak előre.

Talán félt.

Talán várt.

Ki tudja.

Menj, emlék.

Szép vagy.

De minek.

Most már.

Néni, bácsi.

Ezek lennénk.

Ha talán.

Felismernénk egymást.

Kicsit lódítok.

Tudom nevét.

Sőt, életútját.

De nem.

Nem stimmel.

Régi képpel.

Egészen más.

Nem ő.

Ki volt.

A hegyen.

Éppen itt.

Éppen velem.

Fokozhatatlan semmiség.

Még kezeink.

Azok sem.

Nem érintkeztek.

Az izgalom.

Az volt.

Elementáris, szép.

Persze utólag.

Akkor kín.

Szégyen, önvád.

Saját gyávaságom.

Kínzott meg.

Most meg.

Csak felködlik.

S eltűnik.

A kép.

Marad zihálás.

Obsitos indián.

Egészségügyi sétán.

Közben felértem.

Míg merengtem.

Fújtatok emlékműnél.

Mi mást.

Tehetnék még.

Turisták között.

Helyi kakukktojás.

Nézem panorámánk.

A hazait.

Szalad itt.

Verőköltő bodobács.

Afrikai álarc.

Olyan bogár.

Fekete-piros.

Félkörömnyi kicsi.

Most megállok.

Csak nézek.

Egyre nézek.

A messzeségbe.

Kelenföld felé.

Meg fölé.

Az égbe.

 

 

 

https://kutyanyelv.blogstar.hu/./pages/kutyanyelv/contents/blog/26732/pics/lead_800x600.jpg
 

Csiszár Jenő2017.02.05. 21:10

Egy ládikás élet emléke2016.02.21. 21:05

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?