átöleltek hátulról

Megint Műcsarnok.

A sarkon.

Futottam bele.

Két ismerősbe.

Nő, férfi.

Két mosolygós.

Úszni mentek.

A Dagályba.

Nem Szecskába.

Vagyis Széchenyibe.

Nahát, csodálkoztam.

Csodálkozni jó.

Minél egyszerűbben.

Csillaghegyről ismerősök.

Ott úsztunk.

Régen, együtt.

Ők gyorsan.

Nyomasztóan sportosan.

Én lassan.

Fontolva haladóan.

Mit szépítsünk.

Inkább lazsálva.

De legalább.

Kitartóan hajszolódtam.

Elkezdtem mesélni.

Egy viccet.

Amit nemrég.

Quitt mesélt.

Épp ugyanitt.

A Laci.

De váratlanul.

Átöleltek hátulról.

Ó, kedves.

Jelmezes Jutka.

Másodmagával szintén.

Ki megrótt.

Hogy minap.

Nem láttam.

Csak téptem.

Az Alkotmányon.

A Belvárosban.

Akkor is.

Én rolleremmel. 

Nem figyeltem.

Mert koncentrálok.

Minden útburkolatra.

Sanda repedésre.

Álnok kátyúkra.

De kimagyarázkodom.

Igen alaposan.

Győzzétek hallgatni.

Ezen nevetnek.

Ezen is.

Szinte mindenen.

Mennyi mosoly.

Szavainkba vágunk.

Keresztbe, kasul.

Csupa semmiség.

Hogy vagyunk.

Csupa vicces.

Egészségünk is.

Szóba jönnek.

Közös ismerősök.

Azzal történt.

Nahát, tényleg.

Meg máskor.

Mással másképpen.

Kótyagos csapongás.

Figyelünk is.

Nem is.

Mámoros tavasz.

Bár szeles.

Szabadtéri Facebook.

Kihelyezett tagozat.

Termés száll.

Szemembe, hunyorgok.

Majd gyere.

Mesélj még.

Mikor majd.

Kiállítás lesz.

Meg könyv.

És írás.

Rajz, persze.

De igazán.

Gyere tényleg.

Aztán, végül.

Bementek, ide.

Igen, kiállítás.

Én nem.

Nincs időm.

Megyek tovább.

Jó, menj.

Suhanj, nézünk.

Megunhatatlan Andrássyn.

Újabb pár.

Írók boltjánál.

Fotós Laci.

Párjával sétál.

Leállok csevegni.

Tényleg Facebook.

Holnap utaznak.

Velencébe, szerelmesek.

Hat évesek.

Élőben is.

Nemcsak képen.

Látszik rajongásuk.

Virtuális lájk.

Jár nekik.

Legalább gondolatban.

Legyen minél.

Több boldog.

Pár, világunkban.

Egészen meghatnak.

Megyek tovább.

Kicsit lesve.

Régi kapudíszeket.

Faragványt, kilincseket.

Ez mind.

Volt itt.

Csak valahogy.

Nem figyeltem.

Pedig főfoglalkozásom.

A merengés.

Tűnődés, ámulás.

Tartsay emléktábla.

Kávés kirakat.

Bakancs, hátizsák.

Mindig mérlegelem.

Kell-e.

Vagy nem.

Másik kávés.

Ügyes reklám.

Ám fölösleges.

Vedelek koffeint.

Épp eleget.

Operában premier.

Látom, odaát.

Csajkovszkijtól Csipkerózsikát.

Jegy kéne.

Lassítok kicsit.

Fülem zúg.

Tinnitus ez.

Tart jóideje.

Gyógyíthatatlan zaj.

Van Gogh.

És Beethoven.

Ugyanettől szenvedtek.

Goya, Darwin.

Hogy gonoszakat.

Ne említsek.

Szintén ettől.

Szenvedtek élethossziglan.

Nincs megoldás.

Bár reklámoznak.

Ezt-azt.

Opera kellene.

Vigasznak helyette.

Beleálmodni magamat.

Egy mesevilágba.

Ne legyek.

Igazságtalan azért.

Milyen derűs.

E nap.

Eddig még.

 

https://kutyanyelv.blogstar.hu/./pages/kutyanyelv/contents/blog/26616/pics/lead_800x600.jpg
 

Csiszár Jenő2017.02.05. 21:10

Egy ládikás élet emléke2016.02.21. 21:05

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?