második futam

Hol tartottam.

Hősök terénél.

Jugó követségnél.

Napjainkra szerb.

De nekem.

Nagy Imre.

És társai.

Menedékhelye  maradt.

Makacs képzettársítás.

Pedig már.

A Műcsarnoknál.

Kerülgetek turistákat.

Itt elcsenték.

Egy műsoromat.

Pontosabban címét.

Véletlenül kitalálták.

Ami létezik.

2009 óta.

A Teremőr.

Rádió Q.

Most ők.

Is használják.

A múzeum.

Majd még.

Beszélünk róla.

Nem örülök.

Sőt, bosszant.

Ám most.

Megyek tovább.

Mint szokásosan.

Rendőrök néznek.

Nem szólnak.

Feleannyi kerekem.

Mint tilos.

Köszönök platánnak.

Őt ismerem.

Hűségesen posztol.

Olof Palme.

Utam iránya.

Régi nő.

Jut eszembe.

Megőrültem érte.

Szélhámos volt.

Vagy pszichopata.

Vagy mindkettő.

Utólag is.

Dermesztően rémes.

Bizonyítvány rólam.

Milyen hülye.

Tudtam lenni.

Rollerrel biztonságosabb.

Csak kartörés.

Már mindegy.

Nő lelépett.

Én kihevertem.

Balra le.

Liget széléig.

Meg vissza.

Ez penzumom.

Nem sok.

Nem kevés.

Akármennyi, annyi.

Olykor nyugalom.

Olykor rémképzetek.

Szállnak rám.

Rémesebbek mint.

Amiket leírok.

Kettesével itt.

Utólag otthon.

De még.

Újra Műcsarnok.

Szia, Gábor.

Szól hozzám.

Na, ki.

Quitt Laci.

Ő bringás.

Kicsit megállunk.

Ő haverjával.

Szintén képzőművész.

Sőt, színész.

Viccet mesél.

Régit, jót.

Kohn, Grün.

Újságot olvas.

Együtt, padon.

Nem értem.

Mondja Grün.

Majd megmagyarázom.

Mondja Kohn.

Magyarázni, azt.

Én is. 

Tudom, feleli.

A Grün.

Nevetve búcsúzunk.

Rajtam kívül.

Mindenki ismeri.

Már Andrássy.

Az irányom.

Török követség.

Zárt gazdagság.

Fakabát bódé.

Még van.

A rendőrnek.

Ki posztol.

Ilyen vicces.

Álldigáló helye.

Aztán villák.

Elegáns sora.

Még lepusztultan.

Se csúnyák.

Hopp Ferenc.

Szívdobogtató egzotikum.

Aztán MÚOSZ.

Volt székháza.

Újságírók céhének.

Bezárva, várva.

Jobb időkre.

Talán feltámadásra.

Emlékeim lappangnak.

Felvételim is.

A szövetségbe.

Mosolyogni való. 

Utólag merengve.

Pártnak megfelelve.

Piálás, röhögés.

Álruhás rejtőzködés.

Mit akartam.

Szemben művészklub.

Oda is.

Felvétettem magam.

Kettős ügynök.

Írás, rajzolás.

Még vagyok.

Már patikánál.

Itt törzsvásárló.

Páciens lettem.

Eljárok ide.

Kissé megöregedtem.

De rollerezek.

Andrássyn tovább.

Köröndnél körözök.

Magamban szavalok.

Szép Ernőtől.

Búsulva szórakozom.

Kedves tőlem.

Magamtól, magamnak.

Aztán fékezek.

Blokkolnak fiatalok.

Széltében ballagva.

Nem baj.

Tudok lassítani.

Nézem őket.

Fiatalok, üdék.

Én ellenkezőleg.

Aztán elengednek.

Ahogy észrevesznek.

Thenksz, mondom.

Mert külföldiek.

Az Oktogon.

Mindig szép.

Volt filatélia.

Nyoma sincs.

Pedig vettem.

Bélyeget itt.

Postatisztát, franciát.

Piftől rendeltem.

A gyerekújságtól.

Valami kiadványt.

A pártállamban.

Frankra engedélyt.

Nem adtak.

Hát kicseleztem.

A tiltást.

Bélyeggel fizettem.

Kapu alatt.

Üzértől vettem.

Tizennégy éves.

Alig voltam.

De sikerült.

Képregényt küldtek.

Kellett fejlődésemhez.

Úgy döntöttem.

Makacs voltam.

Maradtam is.

Írók boltja.

Még nincs.

A könyvem.

Nem jelent.

Még meg.

Széles út.

Sima, príma.

Párizsi áruház.

Vagy mi.

Kapszulás kávé.

Művész kávézó.

Szép kapuk.

Opera, balett.

Mindjárt finis.

Hazai pálya.

Lassítok, gyorsítok.

Utolsó méterig.

Óvatosan tépni.

Melyik oldalt.

Válasszam végül.

Ez jó. 

Ez is.

2
https://kutyanyelv.blogstar.hu/./pages/kutyanyelv/contents/blog/26279/pics/lead_800x600.jpg
 

Csiszár Jenő2017.02.05. 21:10

Egy ládikás élet emléke2016.02.21. 21:05

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 2 db hozzászólás érkezett!
Vitkóczy 2016-04-05 00:31:22
Végig kísértem veled az utat, gondolatban. Jó volt. Nekem más emlékek ötlöttek fel, de szinte minden említett helyszinről valami.. Arcok, találkozások, hangulatok, ízek, illatok jellemzik az útvonalat.A te száguldozásodról, talán valami sétálásos, várakozásos, vagy rohanásos emlék. Mostanában, ha a városban járok néha ismeretlen útvonalom felötlik bennem, hogy már jártam itt, hol is, mikor is? Néha nem is tudom, hol, kinél, miért, de hangulata van, érzem, hogy negatív volt, vagy sikertelen vagy valami jó indult útnak errefelé. Ismert úton rollerozol, én is ismerem. Emlékszem a Műcsarnoknál, amint nap mint nap láttam, hogy ácsolnak, kalapálnak, fekete lepellel vonják be a Műcsanokot. Nem tudtam, hogy rendszerváltás készül, csak érdeklődve figyeltem. Aztán a hírek, Nagy Imre temetése. - De jó mondtam, hogy én csak kisétálok.... - Maga ugyan nem! Mert munkaszüneti nap leszl - monda a főnököm. Persze megfigyelők , rádiósok költöztek be az irodáinkba. - De majd én jól bejövök dolgozni! - feleseltem a főnökömmel. - A saját felelősségére, de meg ne jelenjem itt, mert be se engedik!
Éreztem valami van a levegőben. Naná, hogy jelen akartam lenni. Munkaszünet.. Egy napig a óvodás gyerekemmel lehetek reggeltől estig... milyen anya vagyok én? Maradtam, Vasaltam a TV előtt,egész nap. Borzongató, megható volt,... Háziasszony módján néztem végig a rendszerváltást jó magyar anyaként, izgulva, szörnyülködve, értetlenkedve. Ez a Városliget..rollerozásod nyomán, és még sok szép kiállítás, didergő sorbanállás a Szépművészeti előtt, randevúk, séták. Műjégpálya,... felvonulás.. majális, Állatkert, Vidámpark..... Ahogy haladsz az Andrássyn (Népköztársaság útján) régi emlékek, arcokhoz köthetők, keserűek, nevetségesek, szomorúak, kedvesek.Emberekhez, eseményekhez köthetők. Hangulatok, ízek, színek szabadulnak fel kétkereküd nyomán, az én emlékeim. Amivel enyém lett a város. Minden sarok mesél, minden városrésznek hangulata van. Nekem, rólam szól, hozzám szól. Egy órás rollelezésed okán, éreztem, hogy az enyém ez a város, ez a rész és még sok más utca, tér. Az enyém lett az évek során, nyilván más, mint neked. De mégis jó volt ez a közös rollerozás.
Válaszolok
CsipkeRózsa
CsipkeRózsa 2016-04-03 18:50:35
Tisztelt Szerényi Gábor,

nagyon tetszik a kétszavas vers mindkét része. Szöveg és kép egyaránt.
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?