Császár halálára

Fekete kabát.

Inkább sötétkék.

Lyukas zsebekkel.

Foszlott béléssel.

Holnapra hajléktalané.

Valami megnyitóért.

Kaptam hajdan.

Kiszolgált rendesen.

Kabátok sorsa.

Utcára kerülni.

Nem téma.

Temetésre még.

Jó volt.

Tegnap délben.

Kibumlizni Óbudára.

Csicsergő díszburkolaton.

Vonulni réveteg.

Merengni elmúláson.

Nézni koporsót.

Hallgatni beszédet.

Ahogy idézték.

Aki nincs.

Holott ott.

De mégse.

Díszes tok.

Amit temetnek.

Benne test.

Örökre elnémulva.

Aki volt.

Immár képzet.

Szólítjuk, tehetetlen.

Nem felel.

Nem moccan.

De bennünk.

Ott van.

És felel.

És moccan.

Mit tehetünk.

Mesélünk róla.

Hogy nehéz.

Volt vele.

És mégis.

Különös alakja.

Kellett világunkba.

Most pedig.

Pőre élessége.

Vitáinak örvénye.

Hiányzik máris.

Mert tőle.

Tartani jó.

Érdemes volt.

Nemes ellenfél.

Önzetlen barát.

Párbaj hős.

Kinek villanó.

Elme pengéje.

Jó ügyet.

Szolgált híven.

Gyarló makacssága.

Kíméletlenül okos.

Türelmetlen indulata.

Tette igazán.

Archaikus rajzzá.

Ódon alakját.

Reneszánsz derengését.

Eltévesztett korában.

2
https://kutyanyelv.blogstar.hu/./pages/kutyanyelv/contents/blog/26200/pics/lead_800x600.jpg
 

Csiszár Jenő2017.02.05. 21:10

Egy ládikás élet emléke2016.02.21. 21:05

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 2 db hozzászólás érkezett!
CsipkeRózsa
CsipkeRózsa 2016-04-03 18:46:02
Tisztelt Szerényi Gábor,

szép volt ez a megemlékezés.
Válaszolok
Vitkóczy 2016-03-31 08:19:16
Lehet egy nekrológra azt írni, hogy jó? Vagy elég ha az ember szeme könnybe lábad? Vagy illőbb méltósággal hallgatni? Aki ismerte Császár Tamást ezekkel a sorokkal megjelenik előtte élőben, a maga teljes valójában. Ez az írás megidézi, elindítja a rá emlékezést, mindenki hozzáteheti a maga emlékét azt a jellemvonását, amit ő ismer meg benne.. Számba veheti a találkozásaikat, a hatást, amit egymásra gyakoroltak. Miért is mondanak túlzó szépeket a temetéseken, a legkiválóbb apa, a leghűségesbb férj... hogy jobban fájjon, hogy jobban elhiggyük a hogy hiányzik? Ekkor is magunkról beszélünk, nekünk hiányzik, mi lettünk szegényebbek, mi töprengünk el az ő életén és a magaunkén, az elmúláson., a veszteségeken a mulasztásokon.Mégis jó ilyen szomoruan is tárgyilagosnak tűnő szavakat olvani, hallani, ezzel lehet utat találni az együtt gyászoláshoz, ami mégiscsak elfogadhatóbbá teszi a veszteséget, enyhíti a fájdalmat. Még sem indítanak el ezek az emlékező sorok erőszakos megidézést, határozott vonalakkal megfestett alakot, a feltörő jellemvonásokkal midenkiben csak elindítja a gondlatot, az egyéni emlékek feltörését. Ilyenkor számot vetünk a saját életünkkel, körülhordozzuk a tekintetünket a még itt maradókon. Én nem ismertem személyesen, de tudom, hogy veszteség, hiányozni fognak a rajzai, és már soha nem is ismerhetem meg, nem találkozhatok vele, holott láttam a megnyilvánulásait, érzékelhettem az indulatait a véleményét a változtatásra való törekvését. Érdekes, hogy halálában ezzel az írással olyan mintha kicsit jobban ismerném. "Különös alakja kellett világunkba" És jó, hogy a rajzait láthatjuk, azzal is még itt maradt kicsit.
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?