Van a gengsztereknek szabadnapjuk?

      Ajándékjegyet kaptam a Zeneakadémiára.

      Nem szeretek üldögélni, de a Fesztiválzenekar műsorának nem tudtam ellenállni.

      Úgy jött ki a lépés, hogy maradt másfél órám előtte.

      Soha nem unatkozom.

      Több száz évre van tervem.

      De most úgy döntöttem: lődörgök.

      Csellengek.

      Egyik jobb, mint a másik.

      Lementem a Blaha Lujza téri aluljáróba.

      Az újságos stand ott, ahol ötven évvel ezelőtt.

      Gyerekként micsoda izgalom volt hetente.

      Lejönni, szorongatva az összegyűjtött érmeket.

      Hogy megvegyem a Pifet, a francia képregényújságot.

      Pif ma már nincs. (Sok év óta.)

      A színes képes újságok címlapján mosolygós, gazdag, boldog szép arcok.

      Ez az eladható.

      Félelmetes figurák számosan.

      Hiányos fogsorú, erősen kifestett, kövér nő, csillogó flitteres cicanadrágban beszélget két férfivel. Az egyik lófarokba fogott, hátrafésült sötét fényes hajjal, edző ruhában, nyakában vastag aranylánccal, a másik öltönyös, kalapos, mint egy szabadnapos gengszter. (Van a gengsztereknek szabadnapjuk?)

      Találgatok, hogy milyen konstellációban időznek itt.

      Elég korlátolt vagyok ebbéli feltételezéseimben.

      Jó lenne, ha az élet leleményesebb lenne, mint a fantáziám.

       

      Beágyazva a falak mellé masszív hajléktalanok.

      Dunyhák, plédek, zacskók, műanyagzsákok.

      Kifolyt ételmaradék. (Vagy más.)

      Bűz.

      Pékáru, viszonylag olcsó. (Sok szénhidrát, sok cukor, ételszínezék, állományjavítók - mind a hosszú élet garanciája. Ami hamar véget ér.)

      Üdítők, kávé is kapható.

      A metróbejáratnál két közterület-felügyelő.

      Idősebb arcok.

      Pillanatra egymásra nézünk.

      Önkéntelenül köszönök.

      "Jó estét!"

      Visszabiccentenek.

      Nincs balhé.

      Semmi rendkívüli.

      Csak a masszív nyomor.

      Nem merek rajzolni.

      Majd előveszek egy pár héttel korábbi skiccet. 

      Amit a kis körúton skicceltem.

      Megyek tovább.

      Többezredszer ezen a színtéren.

      Mit lehetne tenni?

      Szegény hazám.

      Gondolom patetikusan.

      Megyek a Zeneakadémiára.

      

      

https://kutyanyelv.blogstar.hu/./pages/kutyanyelv/contents/blog/24177/pics/lead_800x600.jpg
 

Csiszár Jenő2017.02.05. 21:10

Egy ládikás élet emléke2016.02.21. 21:05

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?