Kockás notesz

Leszedtem.

Ennyi.

Vége.

Hazavittem.

Minek búsulni?

Egyszer a tárlatok is befejeződnek.

De azért...

Most is bánkódtam.

Nem tudtam még kitalálni, hogy csináljam.

Mindig olyan keserves.

One man show.

"Hajléktalan"-típusú szatyrokkal imbolyogni.

Keretek kopnak, üvegek repednek.

A többórás rámolás, vonszolás után úgy érzem hat-hat centit kinyúlnak karjaim.

Vagy kilencet.

Persze, örüljek, hogy hónapokig lógtak egy nyilvános helyen.

Egy étteremben.

Már odaszoktam, hogy ezek a rajzok mindig ott lesznek.

Aztán egy barát a sarkamra lépett, ő szeretne itt kiállítani.

Jó.

Jöjjön a keserű levonulás.

A legnagyobb gond a szállítás keservessége mellett a tárolás.

Miért is nem lettem szimbolikus alanyi költő?

Elég lenne egy kockás notesz a zsebemben.

Meg egy ceruzacsonk. (Ady is olyannal írt.)

Fütyörészve, lazán ballagnék (meg ugrándozva) a felolvasó estre.

Helyette itt a trógerolás.

Jobb kiállítás helyett újságba rajzolni. 

https://kutyanyelv.blogstar.hu/./pages/kutyanyelv/contents/blog/23953/pics/lead_800x600.jpg
 

Csiszár Jenő2017.02.05. 21:10

Egy ládikás élet emléke2016.02.21. 21:05

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?