Árnyak, álmok

            „Olyan időket élünk, hogy minden túlságosan nehéz, és az Isten teremtette szegény ember már azt se tudja, mitévő legyen nagy szorongatottságában, ez a kor bűne.”

            Felütésnek ez jó, hiteles, hatásos, időtálló – noha több mint hatvan éve írta Thomas Mann a Doktor Faustus regényében -, de mi legyen hozzá a vágókép?

            Az örök gond.

            Ne legyen didaktikus, mert az bosszantó, unalmas. („Három alma a szövegben, s mutatunk épp három almát – jaj, de semmitmondóan fárasztó.”)

            De nagyon elvont se legyen.

            Jó.

            (A legkerülendőbb talán az, hogy a snitt ismétlődjön. Az bántóan szegényes. És persze mégis milyen sokszor rávisz a kényszer.)

            Ehhez a Sigmund Freud jegyzethez például meglehetősen kevés a kép. (Néhány portré, közismertek, ez a kezdőkészlet.)

            A téma viszont annál gazdagabb. (Vikár György kitűnő írása, mint alapvetés.)

            Indításnak rögtön egy tévhit eloszlatása.

            „Minden szándék és cselekedet mozgatója a szexualitás.”

            Freud ezt így soha nem mondta.

            Ellenben kétségbeejtően sivárnak és eredménytelennek találta azokat az eljárásokat, amelyekkel korában, a huszadik század elején kezelték az idegbetegeket. (Ide beilleszthető Edward Munch Sikolya, esetleg nyitás a festményen az arcból!)

            Orvosi gyakorlata közben rájött, hogy az elfeledett lelki sérüléseket hipnózissal fel lehet idézni. (Mert a tudatalattiba szorult, elfeledett emlék betegít, névtelenül, arctalanul nyomaszt.) Praxisának ebben a szakaszában Freud az ókori görög drámák katartikus megtisztulási élményét igyekezett betegeivel átéletni. (Ide William Blake színes metszeteiből lehet bőven – van! – vagy egy tucatot egymásba úsztatni! Bár tudjuk a mondást: „aki nem tud vágni, az úsztat.” Mindegy. A lényeg, hogy minél hatásosabb legyen.)

            És amikor ahhoz a mondathoz érünk, hogy „úgy gondolta, a bentrekedt rossz emlék tudatosításával, a hozzátartozó indulat kibeszélésével gyógyíthatóak a hisztériás tünetek”, akkor talán George Grosz húszas-harmincas évekbeli festményeiből kellene válogatni.

            Zenei aláfestésként azonban éppen az ellenpontozás miatt egy kevésbé zaklatott hang kellene, inkább valami meditatív. (Talán Philip Glasstól a Metamorphosis 1., de hallgassuk meg mit ajánl a zenei szerkesztő.)

            És már el is jutottunk oda – az anyag első harmada! -, hogy „Freud később kifejlesztette a szabad képzettársítások technikáját, hogy ne hipnotizáltan, hanem éber tudattal jusson el a beteg a kórt okozó élményhez. Az ellazult páciens külső és belső korlátozás nélkül kimondja gondolatait, és ezek végül elvezetnek a tudatból kiszorult, betegítő okokhoz, régi élményekhez. (Ide már betehető Kaján Tibor karikatúrája, amin Freud az általa elhíresült analitikus díványon fekszik, fölötte egy régi osztrák ötvenschillinges bankjegy, amin az ő portréja szerepel, s ezt mondja: „Erre még álmomban sem gondoltam!” De lehet, hogy ez inkább a végére kellene slusszpoénnak…)

            A gyógyító praxis során kiderült, hogy a képzettársítások nem állnak meg a kiváltó élménynél, hanem visszavezetnek a gyerekkorba. (Kép: Anna Margit: Akasztott bábu, Misztériumjáték, Magány, Madárdal!)

            Freud olyan összefüggésekre bukkant, amelyek megütközést, felháborodást keltettek. A szexuális fejlődés első kritikus szakaszát ismeri fel a kisgyerekkorban, ami lerombolni látszott a „gyermeki ártatlansága” vetett hitet.

            Hiába hangoztatta, hogy éppen azt állítja: az ember énje küzd az immorális törekvések ellen, ezért szorulnak a tudatalattiba, s ezért válhatnak neurotikus tünetek okozóivá. (Ide vágóképnek Salvador Dali szürreális látványaiból néhány. És rögtön egy kis muníció megvédeni az „értelmezhetetlen szimbolikát”: egy ilyen kritikára Dali úgy reagált anno: „ha értelmezhető lennék, az egyet jelentene a bukásommal.”)

            Kulcsmondat: „A tudattalan bűnérzés által az ember erkölcsösebb is, mint önmagáról hiszi.” Mindazonáltal a Freud elleni vádak akkor sem enyhültek, amikor az első világháború tapasztalatai alapján második alapösztönként feltételezte az agressziót, a „halálösztönt.” Így a szexuális ösztön energiájának, hatalmának le kellett mondania az „egyeduralomról” lelki alvilágunkban. (Ha lennének Szomory Dezső Harry Russel-Dorsan a francia hadszíntérről című rendkívül érzékletes leírásával egyenértékű illusztrációk, azok ide nagyon jók lennének. Esetleg Mednyánszky László fronton készült rajzai.)

            Freud újabb ellenérzéseket váltott ki, amikor vizsgálódásait kiterjesztette a kultúra és a vallás eredetére. Egyik legmerészebb fejtegetése arról szól, hogy Mózes, aki vitathatatlanul a szellemtörténet egyik legnagyobb formátumú személyisége, voltaképpen nem a Biblia választott népének gyermeke, hanem – tudományos kutatásokból logikusan következtetve – egyiptomi volt.

            Minden felháborodás, tiltakozás ellenére, a felismert igazság tudatában hirdette nézeteit. Szókratészi stílusának lényege, hogy álláspontja kifejtése közben, állításról állításra úgy halad, hogy közben már ő maga szóba hozza a vele szembeni kételyeket, s úgy vitatkozik.

(Ide már csak a tartalékba készített René Magritte szürreális képei jöhetnek, a dupla-, sőt triplafedelű rejtelmeket sugalló talányos kompozíciók.)

            Mire elég egy circa háromperces összeállítás?

            Meg lehet-e haladni a szokványos ismeretterjesztő anyagok szűken mért információs hatáskörét?

            Nincsenek biztos válaszok. De még egy konvencionális apropó is ad esélyt, hogy legalább megvillantsunk egy kicsit, ízelítőnyit a világ gondolkodására, szemléletére felforgató erővel ható rendkívüli tudós életművéből. Jellemző, hogy nézetei, gondolatai még ellenfelei gondolkodásába is beszivárogtak.

            Ahogy Vikár György írta róla: „Mintha lelki nagyítót adott volna a kezünkbe, amelyen át élményvilágunk olyan jellegzetességei is feltűnnek, amelyek azelőtt észrevehetetlenek maradtak, és most nem tudjuk őket nem látni.” (Kifutó zene: Eric Satie: Gnossiennes No. 1. Zárókép: szobrok sötét alakjai, közöttük egy kisgyerek és egy nő sziluettje. Álomfejtés árnyakból.)

 

                                                                                                

             

             

             

   

           

           

https://kutyanyelv.blogstar.hu/./pages/kutyanyelv/contents/blog/23488/pics/lead_800x600.jpg
 

Csiszár Jenő2017.02.05. 21:10

Egy ládikás élet emléke2016.02.21. 21:05

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?