Duett papagájjal

          „Berti! Viselkedj rendesen, mert különben kitoloncoltatlak az országunkból!”

          Gyuszi bácsi bekeményített. (Na jó, kicsit mindig viccel ezzel a fegyelmező modorával. Rámordul szeretett unokaöccsére is: „Törődni a családdal, mert különben összeakasztjuk a bajuszt!” Fenyeget is mutatóujjával. Aztán a zord külső mögött mindig a jószívűsége derül ki.)  

          Most a Berti „nem bír magával.” Az még elfogadható, hogy „extravagáns”, de mániákusan lohol a nők után.

          - Magdikám, nem zavarja, ha egy kicsit muzsikálok Gyurinak? (Gyuri, a papagáj. Magdi úgy becézgeti, mintha a fiókája lenne. Kell neki ötven fölött az anyai érzés, ha már a két nagyfiával nem jön össze – kujtorog mind a kettő.)

          Berti hegedül.

          Mint egy Assisi Szent Ferenc.

          A kis madár figyel, s hozzá-hozzá csivitel.

          „Kék tó, tiszta tó, melyből az élet vize árad.” (Ez a kedvence, Kacsóh Pongráctól a János vitéz.)

          Mellécsúszik a hang. („Hallod?” Kérdi Magdi a nagyobbik fiát, a másik Gyurit, a konyhában. „Hazajön és cincog!”)

          Ülnek a sötét konyhában és fülelnek a nagyszoba felé.

          „Gyuszi bácsi már rászólt.”

          De Bertit nem könnyű fegyelmezni. Ötvennyolc éve amerikai állampolgár. Elszokott már az itthoni szorongásoktól, szorongattatásoktól. Bár  amikor visszajött  az úgynevezett kommunisták épp lazítottak a gyeplőn. (Persze ő azért gyanakodott:  "ezekben sosem bízhatunk!")

          Már megjelenésével provokálóan kirítt a hazai szürkeségből.

          Színes, nagykockás zakó, világoskék hátizsák, amiben az úszófelszerelését hordja, walkman, amin a híreket hallgatja, angol gyapjúkalap, szalagjánál oldalt tolldíszítéssel – s mindehhez 83 éves. (Ráadásul hegedűje is van, elszánt amatőr, egyszerű dalocskák repertoárjával.)

          Wirtschafter Albert, Los Angeles-i lakos. Lakik: 1064 Wooster Street.(„Utazásának célja? – Hagyatéki ügyintézés.”)

          Csoszogva lohol a Dohány utcában.

          „Gyuri, gyere!” – kiált Magdi az erkélyről, - „jön a Berti, nézd!”

          Nézik.

          Kicsit remeg a feje. („Zenét hallgat, vagy híreket?”) Hosszú kabátjában, mint egy agg varázsló vonul. Mozog a szája is, motyog, vagy dúdol. Vagy mindkettőt egyszerre.

          Egy tizenéves lány is utána fordul.

          „Freak.” (Csodabogár, különc.)

          Betanítja szállásadónőjét, Magdit, hogyan kell „ráncos” tojást sütni. „Ezt szoktam otthon reggelizni, nem olyan bonyolult, megmutatom, rádobsz egy csipetnyi sót, borsot.”

          Narancslevet is kell minden reggel frissen facsarni neki.

          Van egy hosszú fanyeles keféje, azzal ledörzsöli magát: „a vérkeringést serkenteni”, s tornázik is.

          Pontosabban: próbál.

          Egyik reggel Magdi majdnem elájul, mikor benyit Bertihez, s az öreg a padlón fekszik hason, mozdulatlan. („Már azt hittem nem lélegzik, de kiderült, hogy csak fekvőtámaszt próbált. Leengedte magát, és nem tudott felemelkedni.”)

          Magdi kísérgeti. Sajátosan beszélgetnek: Berti az összetegeződés ellenére magázza – „Magdikám, legyen olyan drága és főzzön nekem egy jó erős pesti feketét” -. Magdi viszont tegezi, mint a gyerekeit. („Csak pihenj le Bertikém, a többit rám bízhatod!”)

          Beülnek a közeli önkiszolgáló étterembe.

          „Van káposztás cvekedli?” (Gyerekkorában imádta.)

          - Bertikém, ne cukrozd agyon, nem egészséges!

          - Csak ezt az egyet, Magdikám, annyira jólesik!

          (Máris megtalálták egymás mellett az örök szerepeket: a gondoskodó, korholó anya, és az engedetlen, édesszájú gyerek.)

          - Magdikám, nézze!

          - Mi az, Bertikém?

          - Az a lány, ott!

          - Milyen lány?

          - Ott, a másik asztalnál, az a fehér blúzos, csillogó szemű… Az ott, az rám mosolygott!

          - Berti! Nyughass!

          - De mosolyog rám!

          - A lányod, sőt, az unokád lehetne!

          Berti nehezen higgad le. („Életem utolsó, szép nagy szerelme lehetett volna!” Kesereg.)

          Magdi elunja, megadja a kegyetlen kegyelemdöfést: („Maradj veszteg, emlékezz csak az urológiára!”)

          Berti megszeppen, s hagyja magát, mint egy megvert kiskutya elvonszolni az önkiszolgáló étteremből. (Hogy egy kicsit vigasztalódjon, a maradék káposztás cvekedlit egy magával hozott nejlonzacskóba lapátolja nagykanállal, s a kis pakkot nagykockás zakója zsebébe gyömöszöli. Kicsit sóhajtozik még: „de széplány volt, jaj, de fáj érte a szívem, az utolsó lehetőség a boldogságra életemben…”)

          Magdi megbántottan hallgat. („Mondta a Gyuszi bácsi nekem, hogy lesz gond a Bertivel, mert nem bír magával, vénségére megkergült, hajkurászná a fiatal lányokat esztelenül. Ráadásul önveszélyes romantikus, aki nem pénzért kapható örömlányok után kajtat, hanem az „igaz, tiszta szerelmet” keresi, várja. Sejthető, hogy kik cuppannak rá, és miféle „tiszta érzelmekkel.”)

          Mennyi ideje van még?

          Felváltva túlmozgásos nyugtalan és magába roskadt, fáradt öreg.

          Egy hónapja meghalt nővére hagyatékából kipakolja maga köré eltűnt, elveszett közös múltjuk levél- és fénykép-hordalékait.

          „Édes jó Anyánk sírkövére: A Te elárvult gyermekeid ezen sírkő által tesznek örök tanúságot megboldogult életedről, mely a szeretet sodrásában kiapadhatatlan volt.

          Lelkünket örökké melengető szent péntek estéidnek fénye, meghitt ünnepnapjainknak Istenfélő őrző angyala voltál. A Mindenhatónak, kit úgy szerettél, jutalmazzon meg érte és árassza reád fényét.”

          Ezt hová tegye?

          „Édes, drága Édesanyám!”

          Áll a szoba közepén.

          Egy gyerek, egy árva öreg gyerek.

          Eszébe jut két lánya – Nancy és Maggie, a messzi Kaliforniában -, ők már nem tudnak, nem is akarnak mit kezdeni apjuk múltjával, távoli szülőföldjével.

           Érdemes még bajlódni a sárguló papírfecnik üzeneteivel, amik már a semmiből üzennek – fölöslegesen és hiábavalóan - egy más világgal leváltott, hidegen közömbös jövőbe?

          Hogyan is?

          „… mert aki küldte, nyugszik a csöndes temetőben/ szemét lezárta a halál.”

          Berti szeme könnybe lábadt. (A Bagó dala, a Fuszulyka szára, Iluska – jaj, Iluska! – halála – szívére szállt egész ifjúkora bánata.)

          „A hegedűm, hol van?”

          Gyuszi jön ebéd után – ő nem ebédel ma, - még mennek ügyintézni. Hitközség, ügyvéd, jegyző, hagyatéki hivatal, s tán még a követség is belefér, vagy az már nem, egészen biztosan nem, sőt a jogászoknál is mindig rengeteg idő elmegy. Hiába erélyes Gyuszi, a hivatalok lassúak, hát majd vele keménykedik, úgyis az a neve: Kemény Gyula.

          „Gyuri, gyere, játszom neked!”

          Ellágyul Berti.

          Hegedül a papagájnak.

          „Az ő porából nőtt a rózsa” – (Berti sír.) - „egy rózsaszál, ezt hoztam én, benne a hű szerelmed él”…

          Nem bírja folytatni. Csak ül, magába roskadtan.

          "Jószívű keresztények között akarok megöregedni!" Szakad föl belőle a kétségbeesés.

          Gyuri, a papagáj forgatja fejét, csiripel. Eddig együtt muzsikáltak, most a „cincogi” öreg hallgat, a madár szólózik önfeledten.

 

                                                                                

https://kutyanyelv.blogstar.hu/./pages/kutyanyelv/contents/blog/23159/pics/lead_800x600.jpg
 

Csiszár Jenő2017.02.05. 21:10

Egy ládikás élet emléke2016.02.21. 21:05

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?