Kérlek, világ - csapj be egy kicsit...!

   Hajnali kettőkor megzörrent az ablakom.

   Ki az, mi az?

   Álomba dőlés előtt épp azon merengtem, hogy megbuktam én az emberiséggel való terveimben. Kisfiúként ugyan nagyon szerettem csataképeket nézegetni, kissé korán megnézve a Háború és béke filmváltozatát, teljesen a hatása alá kerültem a gyönyörű lovasrohamoknak. Jómagam is nyargaltam kicsiny kardommal a bérház gangján, huszárnak képzelve magam... De azt gondoltam, mire felnövök, semmilyen háború nem lesz többet.

   Üzenet jött. Annak volt ilyen üveges hangja. (Mindjárt megnézem.)

   Meggondolatlan butaságnak véltem, hogy gyerekkori barátom katonatiszti pályára akart menni. (Még egy zubbonyt is beszerzett valahonnan, fölpróbálta, abban járkált szabadidejében.) 

    Tűnődtem. Nem tudja, hogy idő- és energiapazarlás katonává képződni? Hiszen az emberiség egyre okosabb lesz, a világ minden táján rájönnek, hogy értelmetlen egymás ellen harcolni. Pusztítás, ellenségeskedés helyett azon kell dolgozni, hogy ezt a mi földünket egyre jobb hellyé tegyük... mindannyiunk örömére.

    Micsoda naivitás. (Későn érő gyerek voltam.)

    Majd megnézem reggel az üzenetet. 

    Szörnyen álmos vagyok.

    Még eszembe jutott a törökök által lelőtt orosz gép. A pilóták, ahogy katapultálnak. Ereszkednek le ejtőernyővel. Mire gondolhattak? Lázasan kapkodva igyekeztek felidézni a kiképzésben mit tanítottak ilyen esetre? 

    Imádkozni, hogy ne egy szadista gyilkos ellenség kezei közé kerüljenek. 

    "Kedves uram, ön nyilván nem tudja, hogy Y., akinek születésnapi jókívánságait küldte, öt éve gyilkosság áldozata lett." 

    Egy pillanat alatt kiröppent a félálom gomolygó köde szememből. 

    Ki írt? És kiről is van szó? 

    A közösségi oldal naponta felkínálja az ismerősök ünnepeit, erre föl írtam egy rövid üdvözletet. (És nem vettem észre, hogy tragikusan okafogyott ez a gesztus.)

    Vádlóan nézett vissza rám az elhunyt fényképe. (Vagy csak beleláttam rossz érzéssel.) 

    Még a google keresőjével átnéztem, mi is történt. (Y., többgyermekes édesanya egy külföldi úton vesztette életét, volt párja ölte meg. A gyilkost elmegyógyintézetbe zárták.)

   Leszedtem az üzenetem. (Még egy kedves kép is volt mellette, olyan cukiság faktoros aranyos kisfiú lóval pózol - ezt alig tudtam lefeszegetni a le-lefagyó Facebook oldalról...)

  Az orosz pilótákat még az ejtőernyőn ereszkedés közben lelőtték.

 Aljasság. De ha arra gondolok, hogy elevenen elégethették volna őket ketrecben az iszlamisták, mint tették egy elfogott jordán pilótával...

  Mit mondjak?

  Szeretnék reggelre valami jó hírt. 

  Kérlek, világ - csapj be egy kicsit...!

  

  

   

    

    

https://kutyanyelv.blogstar.hu/./pages/kutyanyelv/contents/blog/22680/pics/lead_800x600.jpg
 

Csiszár Jenő2017.02.05. 21:10

Egy ládikás élet emléke2016.02.21. 21:05

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?