Csókolj meg! Táncolj!

       Elmentem az Új Színházba.

       Mennyi emlék köt ide!

       Amikor anyukámmal (de régen!)  az első sorból néztük Thomas Mann a   Mario és a varázsló című kisregényéből készült egyfelvonásost, s Latinovitsot csodáltuk. (Verítéke lecsapódott ránk ott a színpadhoz közel, s elbűvölt démoni ereje. Otthon görnyedten utánoztam, csapkodtam egy szíjjal, úgy utánoztam gyerekként: "csókolj meg! táncolj!" Atyaúristen, micsoda mágikus hatása volt, tényleg hipnotizált. Gonoszt játszott és én mégis őt mímeltem...)

       Aztán sok-sok évvel később láttam egy próbán, hogy Alföldi Róbert hogyan rendezett. Kecskés Karinának minden mozdulatát korrigálta ijesztő aprólékossággal. "Ne úgy tartsd a kezedet! Nem! Még jobban fordítsd ki! És közben balra nézz! Balra! Nem jó! Tartsd egyenesebben magad!" (Nézni is ijesztő volt ennyi sűrű instrukciót.) A szünetben együttérzően beszélgettem a művésznővel, aki a sírással küszködött, de elhárította az empátiát, "ez a rendező dolga, nekem meg ez a munkám, hogy bírjam."

       Eszembe jut még egy Gorkij darabból, hogy egy szereplő azt mondja: "Nem szeretem, ha leleplezik a szélhámosokat. Csak finomodnak a módszereik."(De ez talán nem is itt volt, hanem a Katonában, a Barbárokban.)

        El akartam jönni már ide. Igen, éppen azért, amire sokan gondolnak. Amikor Dörner György elnyerte az Új Színház igazgatói posztját, nagy felháborodás támadt. Azzal az elképzeléssel, hogyha Dörner a MIÉP-pel exponálja magát, akkor az általa vezetett színház csak szélsőjobboldali fórum lehet, vállalhatatlan eszmeiséggel.

        Én nehezen viselem a durva, alpári eszméket, Goethével szólva hiszem, "jaj nekünk, ha a csőcselék okoskodni kezd!" Az én szellemi értékrendemet talán abban a definícióban lehet megragadni, ami az angol "gentlemanlike" alapvetése. E szerint egy úriember nem azért nem tesz valamit, mert nem lehet. Nem azért, mert nem szabad. Lehet is, szabad is megtenni. Ám van egy harmadik kategória: nem illik. (Mondhatjuk, ilyen széplélekkel vajon hová juthat a gyarló földi halandó...?)

        Kételyeim voltak azt illetően, hogy valamiféle bojkottal kellene viseltetni a színház iránt. Láttam, hallottam persze a megnyilvánulásokat, amik nem tették könnyebbé az elfogulatlansági próbát.

        Végül elmentem, és megnéztem az egyik legújabb darabot. A Mikszáth könyvéből készült A Noszty fiú esete Tóth Marival című színművet. Persze, apportként vittem magammal a filmes feldolgozások emlékét, de az első percekben kiderült, hogy nem versenytársak. (Nem jobbak, nem rosszabbak - másmilyenek.)

        A történetben nincs változás, a jóképű "bonzsivány" a lány meghódítása révén anyagi helyzetét tenné rendbe, ám a darabban győz az erkölcs, s a szélhámos hoppon marad.

        A színészi alakítások egyenlőtlensége sajnos erősen csökkenti a darab fogyasztásának élvezeti értékét. Mihályi Győző, Ifj. Jászai László orgánumban, jelenlétben is annyira erősek, hogy a többiek óhatatlanul halványabbak minden jelenetben. Almási Sándor persze kivétel, nem véletlenül ő most a sztár, nemcsak születetten jó adottságokkal rendelkező, de tehetségével jól dolgozó művész. (Az emblematikusan az előzetes reklámokban kiemelt "Ripityom" táncban túl a szenvedélyes, dinamikus előadásmódon, drámai tónusokat jelenít meg. Keserű mulatozó indulata történelmi mélységekbe nyit. Pikali Gerdát nagyon akartam, hogy hasson rám... Sajnos e vágyammal magamra maradtam. Szilvási Judit megbízhatóan hozta a kötelezőt Tóth Mariként. Nem tudom mivel lehetett volna karakteresebbé tenni, dehát ez végülis nem a néző feladata.

       A rendezés - Vass György jegyzi - olyan rendes, tisztességes, becsülhető munka. Ám lássuk be, ez kegyetlen pálya, ez nem elég. Istenkísértés kell. És kockáztatás. Valami téboly határán imbolygó merészség. 

      A szövegkönyvet (dramaturg: Bártfay Rita) én erősen ritkítottam volna, feszesebbre, rövidebb dikciókkal.

      Ifj. Jászai László olykor egymaga megemeli az egész színpadot, olyan erős kedéllyel beszél. (És nagy szó: elkerüli, hogy önmaga hatása alá kerülvén elripacsodjon.)

      Billegő előadást láttam, ami talán javul egy idő után.

      Nem tudom.

      Kifelé jövet eszembe jutott, hogy az anno Ady Endre által felkapott újsághír nyomán Mikszáth milyen okos,  minden társadalom kritikájával együtt szép, szerethető regényt írt.

      Az egy külön fejezet, hogy sok-sok éve belefutottam Kellér Andor kitűnő írásába, ami Szemző Gyula főispán személyét mutatja be dokumentum hitelességgel. Ebből kiderül, hogy Szemző egy delejesen gonosz, félelmetes, sátánian mesterkedő, szívtelen úr volt. Úgy jön ide az ő alakja, hogy Mikszáth őróla mintázta Noszty Feri figuráját. Lássuk be, igen megszépítve. A valóságban elvette az előzőleg megszöktetett lányt ( Ungár Piroskát).

      A történet utána tragikus, keserű. (Érdemes Kellér elképesztően izgalmas könyvét elolvasni.) 

       

       

https://kutyanyelv.blogstar.hu/./pages/kutyanyelv/contents/blog/22473/pics/lead_800x600.jpg
 

Csiszár Jenő2017.02.05. 21:10

Egy ládikás élet emléke2016.02.21. 21:05

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?