Nincs udvarias hazugságom

        Ott áll a nő az Andrássy úton, nem messze a Terror Házától. Karcsú, középmagas, szűk fekete farmerben, bőr kiskabátban, rövid, egyenes, fekete frizurával. Pasztell színekkel sminkelt arccal, (ám ajkai tűzpirosak!) felszegett állal mintha az eget kémlelné. De legalábbis a forgalom fölé emeli pisze orrocskáját. (El ne felejtsem: fülében apró, viszont annál elegánsabbnak ható ékszer csillan.)

        A személyleírás - vázlatosan, sablonosan - kész. (Negyven körüli lehet.)

        Mehetek tovább?

        Szólítsam le?

        Nem vett észre.

        Összehasonlítom kettőnk megjelenését: nem illünk egymáshoz. (Nincs rajtam az én bőrdzsekim.)

        Meg is lóghatnék.

        De nem.

        Nekünk közös múltunk is van. 

        Sok évvel korábbról.

        Egy újságnál (vagy újságra utaló tüneteket mutató képződménynél) mindketten írtunk. 

        "Szia!"

        "Á!"

        Csak elé toppantam, s már mosolyogva csacsogunk. (Hol írsz? Sehol? Akadozik a nagy mű? Az a nagyszerű ember kifizetett? Ne, mondd! És ingyen nem vagy hajlandó dolgozni neki? Hallatlan! Nem elég megtiszteltetés, hogy szerepelhetsz a lapjában?)

        Hogy felvidítsam, elmesélem neki a nagyvárosi szóbeszédekből két neves kiadó tulajdonos párbeszédét: - Te sem fizetsz hónapok óta az alkalmazottaidnak? - Nem. - És bejárnak dolgozni? - Be. - Ne szedjünk tőlük belépődíjat?

        Nevet. De látom a szemén a szomorúságot. Ő az a típus, aki küzd, nem adja fel. Csinos, izgalmas nő, aki tudja, hogy hat a férfiakra. (Évek távlatából is emlékszem olyan dekoltázsára, hogy erőt kellett vennem magamon, hogy ne bámuljam elhülyülten... mint a többi marha.)

        Elmegy mellettünk egy másik szép nő, és őt nézi meg. (Meg lehet érteni.)

        Már majdnem elbúcsúzom, amikor még akar mondani valamit.

        "Tudom, hogy tíz évem sincs már. Ha véget ér a női vonzerőm, nincs tovább. A férfiak leállnak, a természet könyörtelenül jelez."

        Zavartan hallgatok. Nincs udvarias hazugságom.  

        

        

        

https://kutyanyelv.blogstar.hu/./pages/kutyanyelv/contents/blog/22099/pics/lead_800x600.jpg
 

Csiszár Jenő2017.02.05. 21:10

Egy ládikás élet emléke2016.02.21. 21:05

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?