Puska a vécében

        Egy szovjet kiskatona állt a vécénkben. Hatalmasnak látszott, ahogy hosszú kabátjában nyújtózkodik és kémlel ki a lichthóf ablakán. Állítólag egy puskát lógattak le kötélen a negyedikről. Mindez a VIII. kerületi Népszínház utca 31. fél emelet 8. alatti bérleményben - 1956 őszén - nem tűnt életbiztosításnak. (Édesanyám őrizgette azt a repeszdarabot, amit a gyerekágyamban talált. Szétlőtt ablakunk harcálláspont volt, a Köztársaság térre nézett. Hogy nem halt, sérült senki a családban, annak volt köszönhető, hogy lenn a pincében reszkettünk.) 

         Édesapámat a ház többi férfi lakójával összegyűjtötték és kiterelték a közeli Fiumei úti temetőbe. (Ez talán lélektani ráhatásnak szánták.) Szerencsére élt a házban egy orosz néni, aki állítólag kimagyarázta, hogy itt csupa ártatlan magyar van. 

        A Köztársaság téren a szüleim minden fát ismertek. Tudták melyiken lógott felakasztott ember. Mi, gyerekek indiánként éltünk tovább. Nem beszéltünk arról, amiről csak fojtott, halk, elharapott, töredékes mondatokban suttogtak a felnőttek. 

        De a gyerek finom, érzékeny antennáival többet érzékel, mint azt az idős, tapasztaltak sejtenék. Még ha szavakban nem is számol be róla. 

https://kutyanyelv.blogstar.hu/./pages/kutyanyelv/contents/blog/21859/pics/lead_800x600.jpg
 

Csiszár Jenő2017.02.05. 21:10

Egy ládikás élet emléke2016.02.21. 21:05

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?