Amikor a nő szólít le

 

         A magas, karcsú, elegáns nő felfigyelt rám.

         A Kéthly Anna térnél láttam, hogy elköszön a megállóban egy öltönyös férfitól, s felszállt a hátsó ajtón a 74-es trolira. Szórakozottságot mímelve rajzolgattam tovább. Láttam magam kívülről: ősz hajú, borostás férfi, kopott tengerészkabátban, sildes sapka homlokig behúzva, kis füzetbe jegyezget, még egy összecsukott roller (járógép? vagy mi az?) is az ölében. Nem tűntem túlságosan bizalomgerjesztőnek. Talán picit még félelmetes is lehettem, ahogy az ablak tükröződésében meghökkenve pillantottam magam.

         Mint vadász, ültem – ezúttal rövid (a Dohány utcánál leszállok) – méla lesben. Évtizedek (!) óta játszom ezt. Tapintatosan skiccelgetem a többieket. Tiszta őrület: a jármű zötyög, ráz, a modell mocorog, sőt, le is száll. Én meg villámgyorsan, néhány vonallal igyekszem elkapni portréját. Úgy hogy ne vegye észre. Se a célszemély. Se a többiek. Szemérmes vagyok. Ha odanéz valaki, azt mímelem, hogy totótippeket ikszelő szabadnapos ellenőr vagyok. De senkinek se vagyok kíváncsi a jegyére, bérletére. Csak a kabátja gyűrődésének sorsvonalára, arcélének novellájára.

         A nő felfigyelt rám.

         Ohó.

         És rám pillantgat.

         Izé.

         Talán emlékszik rám a tévéből. Amikor az ezerhatszázas években riporterként szerepeltem. (Nem valószínű.) Vagy összetéveszt. (Egy időben hasonlítottunk egymásra egy népszerű gitáros, énekes fiúval. Aztán az én bajszomat leadtam a szertárba, s megritkultak az ilyen esetek.)

         Közelebb jött és leült velem szemben.

         Becsuktam a noteszem.

         Kissé zavartan belelapoztam a füzetkébe.

         Mennyi szomorú ábrázat.

         Gondolatban azt mondtam neki: Kedves asszonyom, így nekem nem megy. Így nem tudom teljesíteni feladatomat, hogy a budapesti utazóközönségről készített sorozatom folytassam. És különben trolin nem ismerkedem. Meg gyermekeim vannak, unokáim, feleségem, miért akarja feldúlni családi nyugalmam? Azon kívül le is szállok.

         Én benne vagyok a füzetében? – hallottam ekkor a hangját, egészen valószerűtlenül. S fürkészően mosolygott az arcomba.

         Öö, nem tudom – válaszoltam roppant frappánsan. – De megnézem majd archívumomban.

         Huszonhárom év alatt ő volt a második, aki meg mert szólítani a tömegközlekedésben végzett szorgalmijaim közben. Statisztikusan ezúttal is szerencsém volt, épp tudtam ajánlani egy kiállításom behatóbb megismerésre.

         És hála az égnek senki nem kérte, hogy nézhesse meg magát lerajzolva. (Holott mindenkinek a szebbik énjét keresem! Ám sokszor kénytelen voltam több emberi részletből egyet szerkeszteni, mint Dr. Frankenstein, mert a hűtlen tudatlanok le-leszálltak, s a torzót másokkal voltam kénytelen kiegészíteni.) De nem kényszerültem arra, hogy egy hajdani nagy művészt idézzek, aki – amikor azt mondták neki, hogy „de nem is hasonlít a kép a modellre!” – azt felelte gőgösen: „Kit érdekel a modell?!”

                                                 

              

              

 

4
https://kutyanyelv.blogstar.hu/./pages/kutyanyelv/contents/blog/21736/pics/lead_800x600.jpg
 

Csiszár Jenő2017.02.05. 21:10

Egy ládikás élet emléke2016.02.21. 21:05

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 4 db hozzászólás érkezett!
Gabriella 2015-11-28 17:07:25
Nem tudom honnan fúj az északi szél? Ez 1 pontatlan cím, de szerettem. internetes szerelemről szólt. Enek ellenére sajátos, élvezhető, olvasmányos, könyv. GRATU.
Válaszolok
Sunyo 2015-10-18 18:26:15
Mélyen tisztelt Szerkesztő Úr!

Sajnálatosan közölnöm kell, hogy Ön már ki van halva.
Az a kor, amelyben uraságod járni szíveskedett, már elmúlt.
Javaslom, hogy a jövőben használja okos mobiltelefonjának fényképező appját, pillanatnyilag az trendibb.
Ha a történelem kereke netán mégis elindulna visszafelé, akkor újra jelentkezem, s a megboldogult Nagykörut című lapba ismét örömmel fogadom írását:
Halott és élő lelkének további jó munkát és kellemes szórakozást kíván
a Szerkesztő
Válaszolok
em 2015-10-18 09:54:12
Pikáns és édes - mint egy chilis csoki. Egy hibája van: hamar vége lett...
Válaszolok
Klau 2015-10-17 16:42:09
Filmszerű a sztory...olyan igazi magyar filmes...bkv szagú...kockás kis noteszes...menő...tetszik!!!Respect a kitartásért!
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?