Címadó dal

     Soha nem volt kutyám. Nem is lesz. Nem tudok fegyelmezni, magamat is nehezen. Ehhez képest újságíró és grafikus lettem. Mindkettőhöz kötélidegek és igen: fegyelem kell. Meg persze érzékenység. (Fájdalmak garantálva.) A kutyanyelv kifejezést tizennyolc évvel ezelőtt használtam. Egy folyóiratba sikerült néhány képregénycsíkot becsempésznem. Mind rólam szólt (bocsássuk meg nekem), miként viaskodom a világegyetem örök kérdéseivel. Vicces lett és szomorkás egyszerre. Honnan jövök, hová megyek, mi a bánatos tarka kutya dolgom van itt az életben több milliárdnyi halandó között..a második bögre reggeli kávé után...  A papírcsíkok, amikre elkövettem e rajzos kalandokat, eszembe juttatták azokat a slejfniket (kiveszőben lévő szó!), - ez volt a kutyanyelv! - amiket a New York Kávéházban a főpincér ingyen hozott ki az író uraknak, kéziratpapír gyanánt.  Mikor? Kosztolányi, Karinthy és társaik korában. Azt a gyönyörű, izgalmas, lélekmentő világot lekéstem. Csak a velem együtt elpusztítható visszavágyódás maradt. Nem is tudok másként élni. Miközben belehelyezkedem jelenünkbe, elfogadom a realitásokat,  vissza-visszaszököm suttyomban. Ennyi kényeztetés jár tőlem magamnak. Becsvágyó vagyok és hiú. Ezért úgy szeretnék írni, rajzolni (rádióműsoromat vezetni), hogy a közönség, az olvasó jaj, nehogy unja! (Hajlandó vagyok még szinkronizálni is a kutyanyelvet ezért: beűűűűű!)

1
https://kutyanyelv.blogstar.hu/./pages/kutyanyelv/contents/blog/21703/pics/lead_800x600.jpg
 

Csiszár Jenő2017.02.05. 21:10

Egy ládikás élet emléke2016.02.21. 21:05

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 1 db hozzászólás érkezett!
em 2015-10-17 21:13:30
Határozottan ígéretes entrée! Kedves, finom, szellemes, elegáns bemutatkozás. Lássuk a folytatást!
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?